Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
Vajon mi lehetett a késlekedés oka? Szerzőink6 érdemben nem vizsgálták ezt a kérdést, egyedül Jakab Elek utalt arra, hogy 1741-ben „az akkori háborús idők" nem kedveztek a törvény végrehajtásának. Véleményünk szerint az egyik ok az uralkodók, III. Károly és Mária Terézia azon, egyre erősödő törekvésében érhető tetten, amely a lappangó királyi jogok felkutatására irányult, és ehhez szükség volt a bárhol található, ilyen célra felhasználható oklevelekre és iratokra, természetesen a rendek által az Archívum Regnibe szánt iratanyagot is beleértve. Az uralkodó alapvetően ezért nevezett ki levéltárost a Magyar Kamarához (már 1720- ban tervezte, de csak 1738-ban töltötte be az állást Rajcsányi Ádámmal), és főleg ezért szerveztette meg 1749-ben Bécsben a Házi, Udvari és Állami Levéltárat (Haus-, Hof- und Staatsarchiv), amelybe a közjogilag fontos, többek között a birodalmat és a Habsburg-ház öröklési jogát érintő iratokat is össze kívánta gyűjtetni.7 Érthető, hogy ilyen körülmények között az uralkodónak nem állt érdekében az 1723:XLV. te. végrehajtása. Talán még nagyobb súllyal esik latba, hogy majd' három évtizeden át a rendek sem léptek fel a kellő határozottsággal a levéltár felállítása érdekében, pedig erre saját hatáskörükben — a nádor révén — bizonyos korlátok között meg lett volna a lehetőségük. Végül csak 1751-től következett be döntő változás az Archivum Regni ügyének kezelésében. Ez annak köszönhető, hogy az országgyűlés 1751. május 11-én egy olyan férfiút választott nádorrá, aki a levéltári kérdés iránt is kellő érdeklődést tanúsított, gróf Batthyány Lajost. Levéltártörténeti szakirodalmunkban8 többek között családi hagyományra (a család levéltára akkoriban a legrendezettebbek közé tartozott) is visszavezetik Batthyány levéltárügyi érdeklődését. Hangsúlyozzák azt is, hogy a Habsburgok bécsi levéltáralapítása, és a Magyar Kamaránál történt hasonló lépés, továbbá az, hogy a horvátországi rendek 1744-ben levéltárost bíztak meg irataik gondozásával, szintén ösztönzően hatottak rá. Valószínűleg az abszolutisztikus célokat követő uralkodóház és az ország szabadságjogait és saját kiváltságait védelmezni akaró rendek növekvő ellentéte következtében is fontosnak tartotta, hogy gondoskodjék az ország jogbiztosító iratairól. Tudjuk, mennyire megdöbbent, amikor elődje örököseitől az ország ládáját átvéve, szembesült annak szegényes tartalmával. 6 Jakab, A levéltárakról, 76.; Bottló, Archivum Regni 63.; Ember, A kétszázéves, 8. 7 A kérdéssel részletesen foglalkozik: Herzog, Kamarai levéltár I. * A kérdéssel foglalkozik: Ember, A kétszázéves, 8-9.; Bottló, Archivum Regni L, 63-65. Bottló tanulmányára az alábbiakban is támaszkodtunk. 30