Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

ügyész ellent mondott azzal az indoklással, hogy fennáll a veszély, hogy kiszököm az országból. Valójában azért tartották fenn a letartóztatásomat, mert az akkor folyt Mindszenty-Esterházy ügyet napról-napra tárgyalta a sajtó, és vörös posztó volt mindenki, aki a két fővádlott valamelyikével kapcsolatban volt letartóztatva. Az ügyész közbelépése után én magam éltem felfolyamodással a Táblához, mely február 23-án tényleg el is rendelte szabadlábra helyezésemet. Hárich továbbra is fogva maradt egészen a főtárgyalásig. 1949. március hó végével a minisztérium 40 éves szolgálat alapján tartós nyugállományba helyezett. Nyugdíjaztatásom az ügyviteli szabályzat II. rész I. fej. D. cím 69. § d) pontja, illetve az 54. § B. cím a) pontja alapján történt. (... aki korlátlan cselekvőképességének elvesztése, testi és szellemi erőinek fogyatkozása miatt vagy egyéb okból hivatali állásának betöltésére alkalmatlanná válik.) Erről március elején az értesítést megkaptam, amely nekem átmeneti megnyugvást hozott, ui. a pár nappal később a bpesti államügyészségtől részemre kikézbesített vádirat a minden ténybeli bizonyítékok nélküli vádjaival újból felkavart. Ezért felkerestem Oltványi Imrét, és közöltem vele a vádirat kézhezvételét. De egyben azt is tudomására hoztam, hogy abban az esetben, ha Ortutay nem állíttatja le ezt az ellenem újra megindított nemtelen hajszát, a főtárgyaláson nem teszek lakatot a számra. Eddig hallgattam, de akkor majd kiteregetem a nyilvánosság előtt azokat a sötét kormányzati eszközöket, amelyek az ő miniszterségét jellemzik. — A választ a volt elnöki titkárom, Horváth Ferenc közölte velem 1949. április 14-én. Ennek értelmében Ortutay intézkedett is. Az Igazságügy-minisztérium leiratát, amelyben a büntető törvényszéknél az ellenem folyó eljárás beszüntetését rendeli el, az ügyvédem olvasta el, azt én szöveg szerint nem ismerem. Szerinte a leirat nem ment fel minden vád alól, mert fenntartja a vádnak azt a részét, hogy én elmulasztottam az Esterházy ügyben a Köz- okt. Minisztériumnak írásbeli jelentést tenni. De ezért én már eléggé bűnhődtem az állásomból való felmentéssel és az idő előtti nyugállományba helyezéssel. További eljárásra tehát már nincs szükség. — A törvényszék a végzését a vád elejtéséről 1949. május 24-én hozta meg. A főtárgyalást később csak Hárich ügyében tartották meg, akit a törvényszék felmentett. Igen érdekes ítéletet hozott a törvényszék. Eszerint Hárich a jogszabályok szerint nem volt köteles velem közölni az Esterházy kincsek rejtekhelyét, mert Esterházy alkalmazásában állott, és ebben a minőségében szerzett a kincsek elhelyezéséről tudomást. Bár később állami szolgálatba lépett, új munkaadója, az állam nem követelhette tőle a korábbi szolgálati titkának megszegését. Éppen ezért a bíróság nem is vizsgálta ki azt a kér308