Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
nossy főigazgató kompromisszumos javaslatától is, és semmilyen állami felügyeletbe nem egyezett bele. Végül mégis találtak áthidaló megoldást. A véglegesített kormányrendelet-tervezetet a minisztertanács 1946. július 2-i ülésén levették a napirendről. Nem elvi okok miatt, hanem azért, mert felmerült: tetemes kiadásokat okoz. Jánossy szeptember 5-i, a kultuszminiszternek írt előterjesztésében cáfolta ezt, illetve kijelentette, hogy tekintettel a kérdés horderejére, rendelet helyett törvény alkotásával kell rendezni a levéltárügy helyzetét. Ezt az álláspontot a minisztérium magáévá tette. Újabb egyeztetéseket követően Keresztúry Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter 1947. február 11-én végre benyújtotta a nemzetgyűlésnek a levéltárügy rendezéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek elkészítésében főleg Szabó Istvánnak, Sinkovics Istvánnak és Jánossy főigazgatónak feküdt sokéves, hatalmas munkája. A nemzetgyűlés 1947. július 4-én tárgyalta a javaslatot, ennek során különösebb vita nem alakult ki. A Magyar Szabadság Párt képviselője, Hegymegi Kiss Pál felszólalásában megvádolta az előterjesztőt, hogy centralizációra törekszik. Ha az egyházak maguk gondoskodhatnak levéltáraikról, nem kellene félni attól sem, hogy az autonómiák (megyék, városok, községek) is részesüljenek ebben a jogban — mondta. A javaslatot végül lényegében változatlanul fogadták el, és megjelent az Országos Törvénytár 1947. július 29-i számában mint a levéltárügy rendezéséről szóló 1947:XXI. te. Ez volt hazánkban az első olyan törvény, amely a köziratokról és az összes levéltárról komplex módon rendelkezett. Három levéltártípust határozott meg: 1. közlevéltárak, 2. a bevett és törvényesen elismert egyházak, illetve vallásfelekezetek levéltárai, 3. közérdekű magánlevéltárak. A közlevéltárak közé sorolta az Országos Levéltárat, az alája rendelt, „a szükséghez képest" felállítandó állami kerületi levéltárakat, a Honvéd Levéltár és Múzeumot, a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárakat, valamint a vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárakat. A törvény — az Országos Levéltár (a miniszter közvetlen felügyelete alatt) és a Honvéd Levéltár kivételével — valamennyi levéltárat a vallás- és közoktatásügyi miniszter „szakirányú felügyelete" alá helyezi. Az addigi általános felügyeleti, főhatósági viszonyokat érintetlenül hagyja, az önkormányzati levéltárak a Belügyminisztérium főhatósága alatt maradnak. A miniszter az egyes levéltártípusok esetében különböző módon és mélységben gyakorolja szakirányú felügyeleti jogát. A vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak, vala287
