Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

levéltár számára, akik pár hónap megszakítással 1946. novemberig végezték az átrakodási munkákat Borsa Iván vezetésével és a levéltár alkalmazottainak részvételével. A mentés — a benne résztvevő Ember Győző szavaival — azzal „kezdődött, hogy a bástyára került iratokat szedtük össze, kapartuk ki a romok alól, vittük be az épületbe, hogy biztonságosabb helyre kerüljenek".

Az ostrom előtt az alagsori raktárakba átrakott anyagokat ideiglenesen a többi raktárban halmozták fel, a romok alól megmentett iratokat zömmel az állványok között helyezték el, az ablakokhoz közeli iratköte- geket pedig a raktár távolabbi helyeire tették. E munkák során jóformán a teljes anyagot megmozgatták, de 1946 végéig inkább csak az épen maradt kötegekkel foglalkoztak. A Helytartótanács iratanyagában azonban már 1946-ban megkezdődött a szétesett csomók rendbetétele is. 1946 végén még mintegy 60 köbméter volt a darabokra széthullott iratanyag mennyisége.218

1947 elejére — az 1867 utáni minisztériumok iratainak kivételével — valamennyi lényeges levéltártestet felállítottak, az év folyamán a minisztériumi levéltárak zömének rendbetételével is végeztek. (Természetesen a következő évekre is maradt bőven tennivaló a szétesett kötegek „szálas" irataival.) A minisztériumi — beleértve az 1848-1849. évi minisztériumokat is — iratanyagok sürgős rendezésére az 1948-as centenáris kiállítás miatt volt szükség, továbbá azért, mert ez alkalomból több tárca is tervbe vette százéves történetének megírását.219

Az épület helyreállítása gyorsabb ütemben folytatódhatott 1947-től, az ország újjáépítését szolgáló hároméves terv keretében. Maga a levéltár is készített hároméves tervet,220 amelynek 11. és 12. pontja tartalmazta a sürgős tennivalókat az épület renoválása és a belső berendezés pótlása terén. A terv 13. pontja a telekszerzéssel foglalkozott. Eszerint az intézmény csak úgy tud jövőbeni feladatainak megfelelni, ha épületét az eredetileg tervezett szárnnyal kibővítik. E célra sürgősen meg kellene szerezni a szomszédos telkeket — olvasható a dokumentumban.221

A megfogalmazott tervek — a szükséges pénzforrások elégtelensége miatt — messze nem valósultak meg 1950-ig. Itt csak az 1949 elejéig elvégzett munkákat említjük. 1947-1948-ban kijavították a sérült tetőszéket és cseréptetőre cserélték ki az addigi ideiglenes tetőt. Egyúttal elkészült a

218 Kállay, Hároméves terv, 521.

2,9 MOL - K 726 - 90/1948. 1947. évi beszámoló, 2.

2211 Teljes terjedelemben közli: Kállay, Hároméves terv.

221 Kállay, Hároméves terv, 525.

282