Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
„Szinte óráról-órára kisebb-nagyobb egységek jelentkeztek és elszállásolásuk végett az épületbe való bebocsátásukat követelték". Ismét Varga Endre szerezte be a mentesítést a beszállásolástól, egyúttal rendőrosztagot is kirendeltek az épület védelmére. Vájná nyilas belügyminiszter is be akart telepedni a levéltárba, de „szerencsére titkárával éppen akkor tárgyaltunk, mikor az épület telitalálatot kapott. [...] Erre a titkár maga is belátta, hogy főnökének nálunk biztonságos fedélre nem lehet reménye". Január 17-én este 10 órakor Ackmann SS Obersturmführer vezetésével a németek betörték a főkaput. „Az épületet fegyveres erővel átvizsgálván követelték, hogy alagsori két tárgyi óvóhelyünk közül a jobbikat — ahol legféltettebb irataink és összes középkori okleveleink voltak elhelyezve — reggel 6 órára a budai német csapatok főkötözőhelyének bocsássuk rendelkezésére". Az ellenállás hiábavalónak bizonyult, csupán azt sikerült elérni, hogy a levéltár bent lévő személyzete az épületben maradhasson. Másnap Ackmann a tárgyi óvóhelyen kívül „műtőjének berendezése végett a saját óvóhelyünket is, ahol a velünk levő asszonyok, gyermekek, öregek és egyik kollégánk közvetlenül szülés előtt álló felesége húzódott meg, sőt, konyha és raktár céljaira a rendelkezésünkre állott többi helyiséget is lefoglalta, minek folytán a Magyar, Magyari és Hajnal családjukkal kénytelen volt az épületből kiköltözni". Végül a tárgyi óvóhely egyik végében maradhattak. „így legalább a középkori okleveleinket tartalmazó ládáink között helyezkedhettünk el, azokat saját testünkkel védve a behatolás és pusztítás ellen, míg ugyanazon termet mintegy 400, nagyrészt súlyosan sebesült SS és néhány velük közös kötelékben küzdött nyilas katona foglalta el. [...] a sebesülteket az állványokról leemelt XVI. és XVII. századi iratainkra fektették. A nyomdafestéket nem tűri el annak részletes leírása, hogy miképen szeny- nyeződtek be és pusztultak el ilyen körülmények között értékes forrásaink". A főkötözőhely hadikórház lett. Az épület körüli nagy forgalmat az orosz légi felderítés hamar érzékelte, s így „az épület reggeltől-estig tartó légibombázások, illetve a Rózsadombról irányított gépfegyver- és aknatűz központjába került. Az oroszok joggal azt hihették, hogy az épületben katonai parancsnokságot vagy csapattesteket helyeztek el". „Január 25-én újabb csapás érte a levéltárat. Korán reggel egy a pesti oldalról kilőtt foszforos lövedék repült be a Bécsi kapu tér felé eső harmadik emeleti raktárhelyiségünkbe". A „lövedéknek a teremben való felrobbanása után percek alatt hatalmas tűz támadt, teljesen elhamvasztván minden ott tárolt iratot. A robbanás és a tűz folytán a teremben óriási hő 275
