Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

fő részből állt: a munkálatok általános irányelveiből és az ezek alapján az egyes levéltárakban elvégzendő munkálatok felsorolásából. Az irányelvek megérdemlik a részletes ismertetést.

A program szerint a levéltári munkálatok három területre tagolódnak:

I. Rendezési munkálatok: „a rendetlen állapotban" lévő anyagok proveniencia-elv szerinti vagy tárgyi, illetve kronológiai rendbe szedése, csomózása és mintaállványozása, regesztázása, konzerválása, valamint az anyag használhatóságát előkészítő munkálatok (pl. segédkönyvek pótlása).

II. Leltározási munkálatok:

1. Leltárak:

a. Alapleltár: célja egy-egy levéltár — saját szerkezetének megfelelő — nyilvántartása. Az egyes levéltáron belüli anyagrészek egykorú megjelölését, korát és mennyiségét tünteti fel.- Összevont alapleltár: az anyagrészek egykorú megjelölését, az iratcsomók, kötetek kezdő- és záróévét, valamint darabszámát adja meg. „Minden levéltárról sürgősen elkészítendő akkor is, ha az anyagban még rendezési munkálatok volnának elvégzendők".- Részletes alapleltár: csak a mintaállványozás befejezése után készíthető el. Csomók és kötetek szintjén megadja a „ragjelzést" (raktári számot), illetve a csomóban lévő anyag kezdő és befejező „jelzetét".

b. Ismertető leltár: az alapleltár adatain kívül tartalmi jellemzést, továbbá az anyag használata szempontjából szükséges hivatal- és levéltár-történeti adatokat foglal magában. Célja a kutató tájékoztatása a levéltár történeti kialakulásáról és tartalmi összetételé261