Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
Wesselényi Ferenc halálát követően tizennégy éven át ismét üresen állt a nádori szék, csak az 1681. évi országgyűlésen foglalhatta el azt Esterházy Pál. A még nádorsága idején kialakult zavaros helyzetben Wesselényi jobbnak látta, ha biztonságosabb helyre, a pozsonyi káptalan megőrzésébe adja az ország ládáját a benne levő iratanyaggal együtt. Hosszú időn át ezeket nem kereste senki, a rendek csak akkor kezdtek érdeklődni hollétük iránt, amikor — mint már említettük — az 1681. évi országgyűlésnek szüksége lett volna rájuk. Rövid időn belül kiderítették az őrzési helyet, majd a rendek kiküldöttjei hamarosan át is vehették a lepecsételt vasládát, amelyben volt egy kisebb láda is, ez a középkori okleveleket tartalmazta. A kulcsok megszerzése, a ládák felnyitása és a bennük levő iratanyag lajstromozása után Esterházy Pál nádor még abban az évben — az 1613:XXXIII. tc.-ben előírt módon — átvehette az ország sértetlenül maradt levéltárát. Ez akkor összesen 44 tételben felsorolt 45 darab és 3 csomó (fasciculus) iratot tartalmazott. Az ország levéltárának korabeli jelentőségét jól kifejezte az állományról készült lajstrom bevezető szövege, amely az iratokat Magyarország klenódiumainak és értékes kincsének nevezte. Mai szemmel nagyon szegényes levéltár volt ez, igazából meg sem érdemelte a levéltár nevet. Nem feledhetjük azonban, hogy a Nádasdy Tamásnál a 16. század közepén összegyűlt iratanyag, tehát az ország első, ismert nádornál őrzött levéltára eltűnt vagy megsemmisült. Fentebb hangsúlyoztuk az 1613:XXXIII. te. jelentőségét az országos levéltárügy fejlődése szempontjából. Rá kell mutatnunk azonban arra is, hogy e törvény csak a legfontosabb országos iratok (királyi hitlevelek, országhatárra, -területre, békekötésekre stb. vonatkozó okmányok) megőrzéséről gondoskodott, és nem foglalkozott a jószágelkobzásokkal, illetve a más módon nem jogosult kezekbe, pl. a kamarákhoz jutott országos érdekű iratok kérdésével. 1681-ben aztán a rendek — az ország ládájának megtalálásától és a Nádasdy Tamás-féle oklevelek eltűnésétől is sarkallva — az 1681: XXXVIII. te. megalkotásával ebben a vonatkozásban próbáltak eredményt elérni. Ezt a törvényt is idézzük, mégpedig a Czobor Alfréd által korrigált magyar szöveggel: „És mivel igen sok levél és okirat, mely a jószágelkobzások idejében a kir. fiscus kezére került, törvényes uraikhoz máig sem jutott vissza. 1. § Azért igazságosnak találják, hogy mind azoknak, kiknek jószágaikat már visszaadták, az ezeket a javakat illető okleveleket is, melyek a kamarákban vagy más helyeken hevernek, visszaadják, mind pedig a még visszaadandó jószágoknál is, az ezekre vonatkozó leveleket törvényes uraiknak egyszersmind kiadják: ha pedig valamely or25
