Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
Vásárlás, ajándék vagy letevés útján további iratanyagokkal gyarapodott az állomány. Ismét csak példákat említünk: Emst Lajos gyűjteményéből származó középkori oklevelek és címereslevelek, Wesselényi Miklós iratai, Kossuth Ferenc irathagyatéka, a Nemzeti Színház levéltára, Lunkányi János (Széchenyi István nevelője, majd jószágigazgatója) levéltára, Szemere Bertalan iratgyűjteménye, Vukovich Sebő iratai, a De Ger- andó-levéltár iratai stb. Az Országos Levéltárnak továbbra sem volt érdemi befolyása az illetékességi körébe tartozó szervek iratkezelésére és irattározására. Rendszeresen végezte azonban az igazságügyi szervek (törvényszékek, járás- bíróságok, ügyészségek) iratselejtezéseinek szakvéleményezését.123 Herzog József főigazgató igyekezett pontosan meghatározni a levéltár gyűjtőkörét, hogy a megállapított keretek között céltudatos gyűjtési tevékenység folyhasson. Részben kényszer szülte elképzelései nagyrészt megvalósultak. A magánlevéltárak védelme már régóta napirenden volt, és addig is, míg a problémát jogi úton rendezni lehet, Herzog igyekezett elérni a családi levéltárak, sőt, a vállalati levéltárak letétbe helyezését vagy megvásárlását. Utóbbit a Múzeumi Levéltár már az egyesítés előtt, 1933-ban kezdeményezte. A Magyar Közgazdasági Társaság segítségével szorgalmazta polgári családok, kereskedőházak és vállalatok iratainak levéltári elhelyezését. Herzog törekedett e kezdeményezés folytatására: a levéltár 1940-ben megvásárolta a Natorp-Macher pesti kereskedő cég XVIII-XIX. század fordulójáról származó iratanyagát.124 A hivatalos átvételek és a gyűjtőmunka eredményeként az Országos Levéltár iratanyagának összmennyisége 1941-ben már megközelítette a 22 000fm-t.'25 A Leica filmfelvevők beszerzésével 1935-től lehetővé vált az állománygyarapítás új módja: az Országos Levéltáron kívüli levéltári anyag megszerzése modem másolatok készítésével. 1935 júniusában és júliusában Kossányi, Fekete Nagy és Ila különböző felvidéki (Csehszlovákia) levéltárakban 2500 mikrofilmfelvételt készítettek az előre kiválasztott, Mohács előtti oklevelekről. A filmezést a Magyar Tudományos Akadémia — a későbbiekben is — anyagilag támogatta, hiszen e testület igényei szerint, konkrét kiadványcélok érdekében határozták meg a filmezendő okleveleket.126 A levéltár fotóműhelye a filmekről 24x30 cm-es nagyításokat 123 Sárközi, Illetékességi kör, 145. 124 Bakács, Múzeumi levéltár, 50. 125 A hivatalos becslés szerint 1940-ben „20 000 állványméter" volt az iratanyag mennyisége. 1934-1940. évi összefoglaló, 10. 126 Ila, Mikrofilm, 40. 243
