Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
most már aprómunkával telnek; [...] részt vesz a tudományos egyesületek és akadémiai bizottságok ülésein, amelyeknek tagja vagy elnöke. Mindezt higgadt bölcsességgel, a kialakított szabályok szerint teszi, de nem kezdeményez, nem dolgoz ki reformterveket, az elért eredmények konzerválására törekszik. [...] Toleráns, mások véleményét meghallgatja, személyzeti politikájában az érdemeket és a tehetséget nézi, de a rendet és fegyelmet illetően szigorú".13 Sorra kapta az elismeréseket: 1924-ben — már említettük — államtitkári címhez jutott, 1927-ben a Gyűjteményegyetem képviseletében az országgyűlés felsőházának tagja lett, az Akadémián 1925-ben igazgató taggá, 1931-ben másodelnökké választották. Klebelsberg nem küldte őt nyugállományba 70. életéve betöltésekor sem, hanem élt a törvény biztosította lehetősséggel, és mint a „magyar tudományosság nagy alakját" továbbra is megtartotta állásában. Csánki konzervativizmusa, hagyománytisztelete miatt a Gyűjteményegyetem Tanácsában egyre gyakrabban szembekerült nála jóval fiatalabb, reformokat sürgető intézményvezető társával, Hóman Bálinttal, a Nemzeti Múzeum főigazgatójával. Amikor Hóman 1928-ban állástalan diplomások alkalmazását javasolta, Csánki kitartott a Pauler Gyula által képviselt álláspont mellett, hogy tudniillik a levéltárban, ahol nemzeti kincseket őriznek, csak kinevezett, esküt tett személyeket szabad alkalmazni. Hómannak 1932 őszén felajánlották a kultuszminiszteri tárcát, amit ő — állítólag — azzal a feltétellel fogadott el, hogy Csánkit nyugdíjazzák. így is történt: Hóman miniszteri kinevezésének napján, 1932. október 1-jén — a kormányzói döntés után — nyugállományba vonult Csánki Dezső. Pár hónap múlva, 1933. április 20-án az élők sorából is távozott.14 Szervezeti keretek Lényegében fennmaradt a régi, Pauler idején kialakított szervezet, amelynek alapját az iratanyag történelmileg létrejött egységei képezték. Az osztályok számát és elnevezését a főigazgató határozta meg. Ezek élén a főigazgató által kijelölt egy-egy tisztviselő állt (egy személy több osztályt is vezethetett), akikhez a főigazgató „segédszemélyzetet" osztott be. Az is előfordult, hogy az osztályt vezető tisztviselőnek nem volt beosztottja, és ha volt is, annak személye gyakran változott. Az alkalmazot13 Sashegyi, Csánki Dezső, 435. 14 Sashegyi, Csánki Dezső, 435-436.; Borsa, A levéltáros, 8. Csánki életútjának legújabb áttekintése: Kálniczky, Csánki főigazgató. 201