Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban
hogy érdemlegesebb részei valaha is előkerüljenek.35 36 Ám abban a kérdésben, hogy pusztulása mikor és milyen módon következett be, már nem teljesen egységesek a vélemények. Sajnos a — kizárólag utólagos — források kis száma és jobbára kétséges megbízhatósága miatt eleve alig remélhető, hogy valaha is el lehetne oszlatni az e vonatkozásban meglévő bizonytalanságokat. Biztosnak egyedül az látszik, hogy a királyi levéltár a mohácsi vereség napján, 1526. augusztus 29-én régi helyén, Budán, a tárnoki házban volt.36 Az viszont minden bizonnyal alaptalan feltevés, hogy az 1526. augusztus 30-án éjjel Budáról sebtében menekülő Mária özvegy királyné (Habsburg Ferdinánd testvére) azzal a céllal, hogy Bécsbe szállítsák, hajóra rakatta a levéltár egy részét, az iratokat szállító gálya azonban a Dunán elsüllyedt, rakománya odaveszett.37 38 Megalapozottabbnak tűnik a Mária menekülésével egy idejű iratelszállításról szóló állítás. Eszerint Szalaházy Tamás püspök, kancellár (Ferdinánd híve) birtokába jutott a királyi levéltár egy része, főleg a határügyekre vonatkozó oklevelek, és azokat ő lezárt ládában magánál tartotta. Halála után a veszprémi püspöki székben őt követő Kechety Márton 1536-ban átjátszotta az okleveleket Ferdinánd király (1526-1564) kezébe, és az uralkodó Innsbruckba szállíttatta azokat. Itt feltételezhetően 38 megsemmisítés lett az osztályrészük. Bizonyosnak tekinthetjük, hogy a királyi levéltár túlnyomó része Budán maradt a mohácsi csatavesztést követően, és a tárnoki házban volt akkor is, amikor I. Szulejmán szultán (1520-1566) 1526. szeptember 12-én bevonult a magyar királyok védtelenül hagyott székvárosába. A törökök szeptember 25-ig maradtak Budán, közben dúltak és fosztogattak, és távozáskor kincseket vittek magukkal. Hajnik Imre egy 1559. évi tárnok- széki jegyzőkönyv alapján valószínűnek tartotta, hogy ekkor pusztult el a királyi levéltár.39 35 1934 óta új adatközlésnek, feltételezésnek nincs nyoma a szakirodalomban. Az addigi felvetéseket összefoglalóan, minden kritika nélkül summázta 1956-ban Ember, A kétszázéves, 5-6. 36 Jakab Elek 1877-ben kiadott művében ezt nem vitatja, viszont azt valószínűsíti, hogy a levéltár ekkor már nem volt teljes, mert egy részét Mátyás király fia, Corvin János 1490-ben magához vette, majd halála után özvegye az iratokat új férje, Brandenburgi György fejedelmi udvarába Onolzbachba vitte. Jakab szerint ezeknek az iratoknak egy része II. József idején Bécsbe, majd onnan Magyarországra, a kamarai levéltárba került vissza. Vö. Jakab, A levéltárakról, 70—74. Ember, A kétszázéves, 5. ezt tényként átvette, pedig 1925-ben Czobor, Országos levéltár, 8. „laza alapra épített feltevésének minősítette Jakab véleményét. 37 Vö. Ember, A kétszázéves, 5.; Czobor, Országos levéltár, 8. 38 R. Kiss, Közjog, 361-362.; Czobor, Országos levéltár, 13. 39 Hajnik, Királyi könyvek, 21. 18
