Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Illéssy helyére Kárffy első, Kárffy helyére Mayer Gyula második segédhivatali igazgatónak stb. stb., erre számítanak kétségbeesetten".110

Károlyi idézett levelének valóságtartalma Csánki ugyancsak Thalló- czyhoz intézett korábbi, egy héttel Pauler halála után, 1903. július 14-én írt leveléből egyértelműen kiviláglik. A 46. életévében járó, még mindig a VIII. fizetési osztályban veszteglő Csánki ebben arra kérte Thallóczyt, hogy — ha már nem vállalja a főlevéltámokságot, akkor — széles körű kapcsolatai révén vesse latba befolyását a 69 éves Óváry vagy az 54 éves Nagy Gyula kinevezése érdekében. Mert, mint írta, „ez ügy olyatén elintézése az én számomra is, az immár harmadik évtizede hosszú türelemmel szótalan szenvedéssel hasztalan várt jóindulatot hozná meg". (Láthattuk fentebb, hogy Pauler nem túlságosan kedvelte a levéltári hivatali érdekeket gyakran figyelmen kívül hagyó Csánkit.)

Maga Óváry Lipót is Thallóczyt kereste meg 1903. szeptember 27-i levelével, amelyben kertelés nélkül leírta, hogy „mindnyájunk legfőbb óhajtása az lett volna, ha Kedves Kolléga Urat nyerhettük volna meg főnökünkül [...] De ha ez a forró vágyunk nem teljesülhetett, nem szeretnék, ha kívülről hoznának valakit a nyakunkra; mert mint hallom, többen aspirálnak a méltóságos bibendire [...], kik azután egy Nagy Gyula, egy Csánki, egy Tagányi elébe kerülnének, magamról nem is szólva, mert én azonnal elmennék. [...] Ha engem kineveznek jó, ha nem, nyugdíjazzanak, nevezzék ki Nagy Gyulát".

A belügyminiszter végül az Országos Levéltár tisztviselőinek — mondhatni — közkívánatára a rangidős Óváry Lipótot terjesztette fel kinevezésre, s az uralkodó 1904. április 1-jén ki is nevezte őt országos főle- véltámokká, de csak a VI. fizetési osztályba sorolta. Óváryval idős, gyengekezű vezető került az intézmény élére, igaz, csak rövid időre. Három év múlva, miután előtte szabadságolták, 1907. július 8-án belügyminiszteri felkérésre koránál fogva nyugdíjazását kérte, ami szabadságának lejártával, 1908 februárjában meg is történt. Ezután Tasnádi Nagy Gyula, a rangban első országos levéltámok vezette az intézményt. Az utódlás kérdése most is csak hosszú, színfalak mögötti alkudozások után dőlt el. Ekkor már az ambiciózus, nagyra törő Csánki Dezső szeretett volna főlevél- támok lenni, mégis Tasnádi Nagy kapta meg az uralkodói kinevezést 1909. január 22-én. Rövid intézményvezetői működésük során sem Óváry, sem Tasnádi Nagy nem tudta megszüntetni a kibontakozó sze110 Idézi: Tömöry, Thallóczy és a levéltár, 48. A főlevéltárnoki kinevezésre vonatkozó többi adatot is e közlésből vettük. Vö. Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 23.; MOL - K 148 - 1939-14-81 (4490/1907.)

157