Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Pauler az 1874-1875. évi külföldi tanulmányúján „felfedezett", a központi állami levéltár alá rendelt, általa „provinciális levéltárakénak nevezett, porosz és bajorországi, területi (regionális) állami levéltárak rendszere mintájára képzelte el a magyarországi levéltárügy szervezését, noha a hazai törvényhatósági levéltárak — ellentétben a külföldi „provinciális" levéltárakkal — nem voltak állami intézmények. A sajátos hazai államberendezkedés, a törvényhatóságok régi, „alkotmányvédő" szerepkörének megmaradása nem teremthetett olyan jogi környezetet, amelyben az Országos Levéltár irányítási és felügyeleti hatáskört kaphatott volna a megyei és a városi vagy akár a többi levéltár fölött. A megyei levéltárak ügyében előrelépést jelentett a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901 :XX. te. felhatalmazása alapján a belügyminiszter 125.000/1902. rendeletével kiadott Vármegyei Ügyviteli Szabályzat, amelynek 235-243. §-ai valamelyest eligazítást nyújtottak a levéltárak kezelésére. E szabályzátban a belügyminiszter részletes szabályozást ígért a levéltárak berendezése, kezelése és selejtezése tárgyában. A tervezet kidolgozása az Országos Levéltár feladata lett. Ez még Pauler idején el is készült, de kiadása elmaradt.104 Pauler „provinciális" levéltáraknak tekintette a katolikus egyházi testületek kezelésében lévő hiteleshelyi levéltárakat is. 1887-ben tett előterjesztésében szükségesnek tartotta, hogy „e levéltárak hovatovább közvetlen szerves összefüggésbe hozassanak az Országos Levéltárral". Ezen túlmenően javasolta, hogy — a bajor Reichsarchiv példájára, amely átvette a „provinciális" levéltáraktól az 1440 előtti okleveleket — legalább az 1526 előtti korból a Publica regni acta, Diaetalia et alia politica et iuridica című sorozatokat utalják az Országos Levéltárba. Pauler javaslata a Belügyminisztérium és az egyházi ügyeket, következésképpen a hiteleshelyi levéltárakat is felügyelő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közötti levélváltás eredményeként egy adatgyűjtésben öltött testet. A hiteleshelyi levéltárak állapotáról beérkező jelentéseket az Országos Levéltár megkapta. Pauler 1889-ben indítványozta, hogy e levéltárakat helyezzék a Belügyminisztérium hatáskörébe, így ténylegesen az Országos Levéltár gyakorolná fölöttük a felügyeletet. Pauler halálakor az már nyilvánvaló volt, hogy ha létrehozzák a felügyeletet, az nem az Országos Levéltár, hanem a Kultuszminisztérium égisze alatt valósulhat meg. A századfordulón már működött a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelő104 Szabó, Levéltárvédelem, 171-172. 153
