Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
temény részére, arra hivatkozva, hogy letéteket nem szabad kiszakítani eredeti helyükről. A mindvégig sértett emberként viselkedő Jakab több oklevelet csak Pauler — belügyminiszteri előzetes jóváhagyás utáni — írásbeli utasítására adott át.67 A Diplomatikai Levéltárnak 1882-ben csak a törzsállománya alakult ki, és a továbbiakban két forrásból gyarapodott a gyűjtemény. Egyrészt a levéltár olyan állagaiból, amelyeket 1882-ig nem vizsgáltak át abból a szempontból, hogy tartalmaznak-e Mohács előtti okleveleket, illetve a csak felületesen, jegyzék alapján átnézett állagokban visszamaradt oklevelekből, másrészt pedig az újonnan levéltárba került iratanyagokból. Az első esetben a kutatás vagy más munkák során, szinte véletlenül megtalált oklevelek kerülhettek a gyűjteménybe, mert sem Pauler, sem Óváry nem gondolt további szisztematikus feltárásra. A különböző módon újonnan levéltárba került iratanyagokban lévő 1526 előtti oklevelekkel jelentős mértékben növekedett a Diplomatikai Levéltár állománya. Kiemelkedő volt ebből a szempontból a gyulafehérvári káptalan, a kolozsmo- nostori konvent és néhány család levéltára, továbbá a Horvátországból visszaszerzett, a Hunyadi-Brandenburgi-levéltárból származó okleveles anyag. (A letétként átvett családi levéltárak Mohács előtti okleveleit ugyan a Diplomatikai Levéltár állományába vették, DL-számmal látták el, de nem a gyűjtemény dobozaiban, hanem külön dobozokban az egyes családi levéltárak anyagának élén helyezték el.) Már az 1880-as években esetenként mesterséges módon, más levéltárban őrzött oklevélről készült fényképmásolattal vagy kéziratos oklevélmásolattal is szaporodott a gyűjtemény. Az első oklevélfényképet az 1880-as évek közepén ajándékként kapta a levéltár. A gyarapodásoknak köszönhetően 1903-ban már csaknem 39 000 darabot számlált a Diplomatikai Levéltár gyűjteménye. A növedék folyamatosan bekerült a rendszeresített nyilvántartásba, sőt, Óváry rövid ok- levélregesztákat is készített. Ő eddig az időpontig állt a gyűjtemény élén, az Országos Levéltárban végzett munkásságának legkiemelkedőbb része ennek a gyűjteménynek a létrehozása és fejlesztése volt. Pauler szerette volna, hogy az általa elgondolt további három levéltári osztály is létrejöjjön, de még 1893-ban is csak a II. Történelmi Osztály bizonyos előkészítő munkáira tudott hivatkozni. A szervesen kialakult levéltártestek szétbontására irányuló elképzelésének megvalósítását eleinte a személyi és az elhelyezési feltételek szűkössége, később pedig a proveniencia elvének térhódítása akadályozta meg, így aztán az Orszá67 MOL-Y 1-1.54/1879. 139