Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban

gére datálta a királyi könyvek megjelenését. Szerinte egyértelmű, hogy királyi okleveleink regisztrálásának „első említése I. Lajos király 1357-i oklevelében van, hol I. Károly király 1340-i adománylevelének ugyanezen király registrumából való kikereséséről és tartalmi kiírásáról van szó. [...] I. Károly király registrumának vezetése e szerint 1340-ben már folyt, bár eleintén nem igen lehetett rendszeres".

Zsigmond király (1387-1437) egy 1436. évi oklevele bizonyítja, hogy a királyi könyvekbe a királyi kegynyilvánításról szóló okleveleket vezették be, eleinte — úgy tűnik — majdnem teljes szövegüket, később csak a szövegek lényeges részeit (keltezés, kinek az előterjesztésére történt az adományozás, a kedvezményezett neve, az adomány alapja és tárgya, az oklevél kiállítási formája). Az adatokból arra lehet következtetni, hogy birtokadományon kívül pl. vásártartási és vámszedési jog, pallosjog és kegyúri jog adományozásáról szóló okleveleket is regisztráltak. A királyi könyvek teljes bizonyító erővel rendelkeztek, így azon túl, hogy a kancellária ügykezelését megkönnyítették, magánfelek hasznára is voltak, ha azok pl. elveszett okleveleiket kívánták pótolni, vagy létező adományleveleik hitelességét akarták megtudni. Biztos, hogy a könyveket a kancellária alkalmazottai vezették és őrizték. Ezeket az alkalmazottakat Mátyás uralkodásának (1458-1490) végén conservatoroknak nevezték.

A köteteket királyok szerint vezették, vagyis valamennyi uralkodó adományait külön könyvbe jegyezték be. A rendelkezésre álló okleveles adatokból — ha nem is pontosan és teljeskörűen, de — hozzávetőlegesen következtetni lehet az 1526 végéig keletkezett királyi könyvek számára, legalábbis Zsigmond trónra lépésétől kezdve. Uralkodása alatt több könyvet, I. Mátyás idején csak megkoronázása (1464) után két könyvet zártak le (a második közel száz lap terjedelmű volt). II. Ulászló (1490- 1516) adományai már öt kötetet töltöttek meg (az első 155, a harmadik legalább 449, a negyedik 675, az ötödik pedig kevesebb mint száz lapos lehetett). Két királyi könyvet fektettek fel II. Lajos idején (1516-1526), az első több mint 633 lapból állt. Mária özvegy királynénak a mohácsi csata után 1526. október 26-án kelt oklevelét egy új királyi könyv második lapján regisztrálták, míg I. János király (1526-1540) 1526. december 23-i adománylevelét az ő könyvének első lapjára jegyezték be.

A királyi könyvek átvezetnek bennünket a királyi levéltár fejlődésének kérdéséhez. Egyértelmű, hogy az Anjou-korban, a XIV. század második felétől kezdődően a lezárt köteteket az uralkodó halálát követően a királyi levéltárban helyezték el, amelyet már régebbi idő óta a kápolnaispán őrzött és kezelt, valószínűleg a királyi kápolna valamelyik helyiségében.

12