Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

véltár valamely tisztviselője az iratanyag őrzési helyén megszemlélte az iratok állapotát, majd tanácsokat adott a szállítás előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban. Pauler a beszállítás előtt végzett rendezési és selejtezési munkák levéltári ellenőrzésére is nagy gondot fordított.

Külön törvényt (1882:XXIII. te.) hoztak a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltárainak Országos Levéltárba olvasztásáról, és iratanyagukat még 1882-ben be is szállították Erdélyből. Ugyanebben az évben adta át a Király Személye Körüli Minisztérium az 1861. évi országgyűlés irattárát, majd 1884-ben a Honvédelmi Minisztérium az 1848/1849. évi magyar hadügyminisztérium iratait. Az 1890-es években kerültek levéltárba az erdélyi és a nagyszombati régi királyi tábla iratanyagai (az erdélyi anyagot három vasúti kocsiban szállították Budapestre), a képviselőház 1867-1891. évi iratai, a Magyar Kancellária 1872 után Bécsben maradt 1860-1867 közötti elnöki iratai, az erdélyi Thesaurariatus Nagyszebenben őrzött 185 ládányi és 1076 kötetnyi, az erdélyi Exactora- tus 20 ládányi iratanyaga, valamint az erdélyi Fiscalis Directoratus iratai.44

Egyes minisztériumok az idők folyamán, még a XX. század elején is többször adtak át a komplett iratanyag levéltárba szállítása idején valamilyen okból náluk visszamaradt, 1867 előtti iratokat. Pl. 1898-ban az Igazságügyminisztérium sok, 1860-as évekbeli erdélyi kancelláriai és fő- kormányszéki iratot, 1902-ben pedig a Belügyminisztérium az 1892-1893. évi iratok selejtezése során előkerült kancelláriai, helytartótanácsi és erdélyi főkormányszéki iratokat adott be a levéltárba.45

Kisebb mértékben külön intézkedések is gyarapították az állományt. Az 1884. decemberi 69 984. számú belügyminiszteri rendelkezés az Országos Levéltár megőrzésébe utalta a külföldön született, házasságot kötött vagy elhunyt magyarországi személyeknek a Belügyminisztérium birtokába jutott anyakönyvi kivonatait, majd az 1894:XXIII. te. 79. §-a alapján vezetett konzuli anyakönyvek másodpéldányainak megőrzése is az intézmény feladata lett.46 Az 1886:VIII. te. értelmében a levéltár részt vett az örökös főrendiházi tagsággal felruházott családok nyilvántartókönyvének vezetésében, és őrizte a könyv egyik példányát.

Az iratanyag fogalmi körébe semmiképpen nem sorolható különleges tárgyakat is elhelyeztek az Országos Levéltárban. 1876-ban idekerült Deák Ferenc koporsójának kulcsa,47 1891-ben pedig az 1891:VI. te. 1. §-á44 Pauler, Országos Levéltár, 127.; Bakács, Iratanyag változása, 113-114.

45 MOL-Y 1-1.120/1898., 1.82/1902.

46 Bakács, Iratanyag változása, 115.

47 MOL-Y 1-1.31/1876.

127