Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
ugyan öt év után, 1884-ben felterjesztette a fogalmazói címre és jellegre, de az előző évi fegyelmi vétsége miatt azt nem kapta meg (rendőrhatósági büntetésben részesült, mert a pesti belvárosban utcán, ittas állapotban nőket sértegetett). Hat év szolgálat után 1885-ben hivataltisztként hagyta el a levéltárat, más pályára került, később Kolozsvár színházi életében rendezőként és dramaturgként játszott jelentős szerepet. Az Országos Levéltárban megmaradó diplomás hivataltisztek előmenetele sajátosan alakult. Mint már említettük, Tagányi Károly 1879-ben, Karlovszky Endre 1880-ban, Csánki Dezső 1881-ben lépett levéltári szolgálatba. Utóbbi kettő hat, illetve öt év elteltével lett valóságos fogalmazó, Tagányi azonban jóval hosszabb várakozási időre kényszerült. Amikor a kevesebb szolgálati idővel rendelkező Csánkit 1886-ban fogalmazóvá nevezték ki, akkor Tagányi még a fogalmazói címet és jelleget sem kapta meg, noha normális körülmények között őt kellett volna előléptetni. Az országos levéltámok vonatkozó előterjesztéséből a mellőzés oka is kiderül: Pauler szerint Csánki „ugyan nem olyan genialis, mint Tagányi úr, mégis igen jeles tehetség, képzettségben mellette megáll, és mint hivatalnok kötelességeinek pontosan, szorgalommal megfelel". Vagyis Pauler- nek gondjai voltak Tagányival, mégpedig jóval korábbi időtől kezdődően. 1884-ben, amikor Karlovszky fogalmazói címet kapott, az országos levéltámok vele együtt Tagányit is javaslatba hozta, de az előterjesztésben nem hallgatta el, hogy rendszeres késései, a hivatali fegyelem sorozatos megsértése miatt 1883-ban fegyelmi büntetést kapott. Akkor Tagányi ez okból kimaradt a címadományozásból. Pauler 1885 elején újabb fegyelmi vizsgálatot kezdeményezett a magatartásán nem változtató Tagányi ellen. Vizsgálat végül nem indult, viszont több mint két évig naponta jelentkeznie kellett Paulemél, és arra is kötelezték, hogy minden nap írásban rögzítse levéltárba érkezésének időpontját. Tagányi egyébként az 1883. évi fegyelmije időszakában komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy elhagyja a levéltárat, és a Fővárosi Levéltárban helyezkedik el. Ezt végül nem tette/tehette meg. Az ellene később hozott rendszabályok és nősülése hatására aztán megváltozott, fegyelmezettebb lett. Ennek köszönhetően végül 1888-ban megkapta a fogalmazói címet és jelleget, valóságos fogalmazóvá azonban csak 1891-ben, szolgálatba lépése után tizenkét évvel válhatott, amikor fegyelmi büntetését törölték. Az 1885-1886-ban kinevezettek közül Barabás Samu és Pettkó Béla 1888-ban lett címzetes fogalmazó. Komáromy Andrást ekkor mellőzték az előléptetésnél, mert „botrányos magaviseleté" miatt rendőrhatósági 119
