Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Gyula tehát, minden igyekezete ellenére, nem tudta sínre tenni a levéltár- építés ügyét, e feladat végrehajtása utódjaira maradt. A személyi állomány átalakulása Fentebb láttuk, hogy az országgyűlés az 1878. évi költségvetés kapcsán csak elvileg fogadta el az Országos Levéltár úgynevezett végleges státusát, ennek teljes feltöltését a távolabbi jövőbe tolta ki. Közel másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ha nem is száz százalékosan, de lényegében megvalósuljanak a tervezett személyzeti viszonyok.38 A Pauler által javasolt és 1878-ban elfogadott 23-mal szemben az éves költségvetések húsz éven át ténylegesen 22 státust biztosítottak a levéltár részére. Csak 1898-ban nyílt lehetőség a 23. álláshely rendszeresítésére, majd az 1902-ben kapott új státussal 24 főre emelkedett az intézmény létszáma. Az 1898-as fejlesztést a képviselőházban lezajlott előző évi vita eredményezte, amelynek során több képviselő rámutatott az Országos Levéltárban folyó munkák lassúságára, és ennek okaként mindannyian a személyzet hiányát jelölték meg. Ugyanekkor, szintén a feldolgozó munka fokozásának szándékával három új fogalmazó gyakornoki állást is rendszeresítettek szerény „segélydíjjal" javadalmazva. Az egyik gyakornoki státusba az akkor már fizetés nélküli gyakornokként a levéltárban dolgozó Döry Ferenc került, egy másikra Lampérth Gézát nevezték ki. A harmadik új gyakornok már 1899-ben meghalt, Lampérth pedig ugyanebben az évben levéltári tisztté lépett elő. 1901 után megszűntek a fizetéses gyakornoki állások, mert Pauler véleménye szerint a rendszer nem vált be. 1902-ben a rendes létszám egy fős növekedése azért következett be, mert a három gyakornoki állásból egyet átszerveztek levéltári tiszti állássá. Az utóbbi állásra Dénes Miklós fogalmazó gyakornok kapott kinevezést. 1903-tól újra alkalmaztak fizetés nélküli gyakornokokat, így került a levéltárba ebben az évben Iványi Béla végzett joghallgató. 1903- ban, Pauler halálának évében, összesen 24 főből állt az intézmény kinevezett személyzete. Az 1870-es évek végétől csak fokozatosan valósulhatott meg a fogalmazói és a kezelői szak, valamint a hivatalszolgák elképzelt aránya (12- 5-6). 1878-ban — mint láttuk — hat fogalmazó és tizenegy kezelő tisztviselő, továbbá öt hivatalszolga dolgozott a levéltárban. 1882-ben a fogalmazók létszáma nyolcra emelkedett, a levéltári tiszteké viszont kilencre 58 Az alábbiakban a következő művekre támaszkodtunk: Sashegyi, Személyzet 1874-1903., 230-243.; Sashegyi, Fogalmazók. 116
