Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
földszintet teljes egészében a levéltárnak szánták), de a magas költségek miatt ebből az ötletből nem lett semmi, és hamar elejtették az épületbérlés gondolatát is. A kormányzat 1897 elején úgy foglalt állást, hogy a még csak tervezett új pénzügyminisztériumi palotában kap majd helyet a Közigazgatási Bíróság, ennek helyiségei pedig annak idején az Országos Levéltáré lesznek. E távlati terv nem sokat jelentett az intézmény számára, hiszen folyton növekedett az átveendő iratanyag mennyisége, amelyet zsúfolt raktáraiba képtelen volt befogadni. A „szerény igényű" (Döry Ferenc minősítése) Pauler ebben a tarthatatlan helyzetben, tőle szokatlanul erőteljes előterjesztést tett a Belügyminisztériumnak. Nyomatékosan kérte, hogy az Országos Levéltár vagy kapja meg az Úri utcai épületszámyat (a Kultuszminisztérium által korábban használt összes helyiséget), vagy emeljenek új levéltárépületet. Végül, miután a belügyminiszter és Bánffy Dezső miniszterelnök is a külön épület eszméjét fogadta el, Lukács László pénzügyminiszter 1899. március 10-én elvileg hozzájárult egy új levéltári palota építéséhez, pontosabban ahhoz, hogy az erre vonatkozó előmunkálatokat megtegyék. Ezt követően gyorsan peregtek az események. Mivel az új épület megvalósításának lehetősége váratlanul merült fel, először alapvető tájékozódásra volt szükség. Ezért Pauler — Széli Kálmán belügyminiszter megbízásából — 1899. április 11-23. között Németországban különböző levéltárépületeket tanulmányozott. Hazatérése után április 29-én útjáról beszámolt a belügyminiszternek, akinek engedélyével még májusban megbízást adott Pecz Samu műépítésznek, a Műegyetem nyilvános rendes tanárának épületvázlatok elkészítésére. 1899 június közepén Pauler már aláírhatta az építési programot is. Az Országos Levéltár építési programja mindenekelőtt rögzítette, hogy a leendő épület két, egymástól tűzfallal vagy folyosóval elválasztott részre tagolódjon, az iratraktárakra és a munkaszobákra, hivatali helyiségekre. Az épület szabadon álljon és tűzbiztos legyen. A raktárak két oldalról kapjanak világosságot, bennük az impregnált keményfából készült, 2,25 m magas és 1 m mélységű, kétoldalú állványok az ablakközökre merőlegesek legyenek és az épületen függőlegesen keresztül haladó vasoszlopokon nyugodjanak. A raktári állványok közötti folyosók vasrostélyból álljanak. Külön hely szükséges a speciális iratok (pl. térképek) tárolására és a fényképezés céljaira is. A raktárak, gyarapodást is számítva, 5000 m3 iratot fogadjanak be (az akkor készült felmérés szerint 3865 m3 iratot őrzött a levéltár). Az 1867 utáni korszak iratanyagának el114