Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban

lei közhitelű, bizonyító erejű okiratoknak minősültek. A hiteleshelyek hatósági megbízás alapján közreműködtek pl. az idézésekben, a tanúvallatásokban, a birtokba iktatásokban. Mindez egyfajta ügykezelést vont maga után, amely keretében az általuk kiadott okleveleket gyakran hitelességet biztosító úgynevezett chirographált példányban készítették el, az egyik példányt megtartották és megőrizték esetleges későbbi kiadás céljaira. Már korán, egyes esetekben a XIII. század elejétől kezdődően gondot fordítottak a kiadott oklevelek nyilvántartására regesztrum formájában. Első ismert példája ennek az 1208-ban megnyitott váradi regesztrum. A hiteleshelyi levéltárakba a már említett uralkodói „letétek" mellett magánszemélyek, családok okiratai is bekerültek megőrzésre.14

A XIII. században, főleg a század második felében már a megyék és a városok is folytattak — ha nem is túl rendszeres — oklevélkiadó tevékenységet, és a városok egy része valamilyen levéltárral is rendelkezett. A megyék levéltárai viszont (székhely, vagyon hiányában) ekkor és még sokáig nem alakultak ki — kezdetleges formában sem. Valamivel korábbra tehető a birtokos családok és még inkább az egyházi méltóságok levéltárai kezdeteinek időszaka.15

2. A vegyesházi királyok kora (1301-1526)

Az Anjouk trónra jutását követően új korszak köszöntött be az írásbeliség és a levéltárak hazai fejlődésében. Míg a XIII. századot az okleveles gyakorlat kialakulása, addig az 1308-1526 közötti időszakot a tömeges jellegű okleveles gyakorlat kora néven szokás emlegetni.16 Az iratok mennyiségi növekedése mellett megszilárdultak az oklevélformák, új irattípusok jelentek meg, kiterjedtek az írásbeliség szervezeti keretei. Mindez a levéltárak komolyabb fejlődését is maga után vonta. Lényeges, hogy bár az utóbbi témához a korábbi korszaknál jóval több forrásadattal rendelkezünk, annyival azért korántsem, hogy minden vonatkozásban el lehetne oszlatni a történelmi tények tekintélyes részét fedő homályt.

Az állam kormányzatának fejlődésével mélyreható változások következtek be a királyi udvarban. Ehhez megfelelő alapot adott az a körül14 Szentpétery, Oklevéltan, 121-130.; Bónis, A közhitelesség, 125-135.

15 Szentpétery, Oklevéltan, 145—147.; Felhő, A magyarországi városi levéltárak, 115—116.; Istványi, A megyei levéltárak, 245—246.; Degré, Vármegyei levéltárak, 97.; Czobor, A családi levéltárak, 382-383.

16 Szentpétery, Oklevéltan, 152.

10