Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Soós Viktor Attila: A megtorlás éve
92 SOÓS VIKTOR ATTILA gatásának megvonása. 3.) Az ÁEH személyi politikájának megszigorítása. 4.) A „haladó gondolkodású papok” funkcióinak védelme.32 A római katolikus egyházon belül történt, a nyári diszpozíciók során végrehajtott áthelyezéseket az állambiztonság a reakciós erők előretöréseként értékelte. A következő években kiemelt feladattá vált az ekkor hivatalba lépők eltávolítása, leváltása vagy a szakzsargon szerint „kiszorítása” a fontos egyházi pozíciókból. Az 1956-os forradalmat követő letartóztatási hullám, a Nagy Imre és társai ügy operatív és vizsgálati eljárása komoly erőket igényelt a BM II/5. Osztály részéről. így az egyházi személyek közül őrizetbe vettek száma 1958-ban nem emelkedett tovább. Az egyházakkal kapcsolatos elemzések azonban továbbra is futószalagon készültek.33 Ezekben mindenki a klerikális reakcióhoz tartozott, aki nem értett egyet a hivatalos egyházpolitikával, a Párt és a különböző szervezetek által kimondott, az egyházakra kényszerített felállással. A állambiztonsági dokumentumok időnként önkritikus elemeket is tartalmaztak.34 1957. december végén kimondták, az „ellenforradalom” után kialakult egyházpolitikai gyakorlat nincs összhangban a párt és a kormány politikájával. Az egyházpolitikában elkövetett hibák kijavításán túl a Belügyminisztérium megállapítása szerint az egyházi reakció megerősödött. Hibaként rótták fel, hogy a „békés egymás mellett élés” jegyében az egyházak folyamatosan engedményeket kaptak, ahelyett, hogy az egyházak „ellenséges” tevékenységét korlátozták volna. Az egyházak vallási tevékenységét, az ifjúsággal kapcsolatos munkát erőteljesen kívánták korlátozni. Az 1957. december 30-án megfogalmazott négy javaslat-csoport hosszú időre iránymutatóvá vált: 1. Az Opus Pacis országos szervének „haladó papokkal” való kibővítése, a megyei szervek hasonló formában történő létrehozása. Az Opus Pacis felhasználása annak érdekében, hogy a papok a hívek felé fejtsenek ki békemunkát. 2. Az Egyházügyi Hivatal beavatkozásának kiterjesztése minden papi állással kapcsolatos kinevezésre. Javasolták továbbá, hogy az Egyházügyi Hivatal vizsgálja felül a hitoktatói engedélyeket és 1958-as tanévtől csak aktív lelkipásztorkodó pap kapjon hitoktatásra engedélyt, szerzetesek és szerzetesnővérek ne kaphassanak engedélyt. A Belügyminisztérium kiemelte, hogy az Egyházügyi 32 ÁBTL 3.1.5. 0—13405/2. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar 267—269. Jelentés, Budapest, 1957. július 4. 33 Pl. katolikus, az evangélikus és a református egyházak szerepéről és helyzetéről a forradalom alatt és az azt követő évben. ÁBTL 3.1.9. V—150392/4. A BM II/5-ös osztályának értékelő jelentése 1956-ról. 34 „Az egyházpolitikai helyzet alakulása az ellenforradalomtól napjainkig” ÁBTL 3.1.5. 0—13405/2. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar 354—360.
