Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kiss András: A berlini kérdés magyar szemmel
A berlini kérdés magyar szemmel 57 határon kialakult egyéni tragédiák — amelyek szerinte általában minden határon vannak — idővel, a békekötés után rendeződni fognak, alapvetően pedig egy városban húzódó határnál mindez egy tömegesebb jelenség, s Berlin esetében is ezért figyeltek fel rá többen, hiszen a város amúgy is a nagyhatalmi politika és figyelem középpontjában volt.43 Az intézkedéseknek mindezeken túl különböző más irányú hatásai voltak, amelyeket a berlini magyar nagykövetség a legkülönbözőbb forrásokból (pl. keletnémet funkcionáriusoktól) próbált beszerezni. Kétségtelen, hogy a határok lezárását követően mind Nyugat-, mind pedig Kelet-Berlinben a közhangulat romlásáról beszélhetünk. A berlini magyar nagy- követség az általános hangulatban bekövetkezett változásokat megpróbálta úgy bemutatni, hogy az elsődlegesen Berlin nyugati városrészét érintette érzékenyen. Rostás István szerint háttérbe szorult az a korábbi politikai irányvonal, amely az emberekkel a jobb kapcsolat kiépítését és így a párt politikájának való megnyerését célozta. Mindez az adott helyzetben csakis másodlagos szempont lehetett a rend és a nyugalom helyreállítása érdekében. A továbbiakban úgy fogalmaz: „Saját tapasztalatainkból is tudjuk, de a sajtóból is ismeretes, hogy az új helyzetben sokan bizonytalanságban voltak a párt politikáját illetően. Ügy gondolták, hogy a párt letért az „emberi kapcsolatok kiépítése” néven ismeretes, az Államtanács Nyilatkozatában lefektetett politikai irányvonalról.”44 Mindebből arra következtettek Berlinben, hogy az augusztus 13. „szükségszerű kitérő” volt, s a helyzet stabilizálódása után a NSZEP politikája ismételten a keletnémet tömegek megnyerésére irányulhat. A keletnémet hangulat romlásáról — a honvédelem megerősítéséről szóló törvény elfogadása után — a nagykövetség Lemnitz keletnémet oktatásügyi minisztertől megtudta, hogy egy Anklam nevű északi kisváros iskolájának teljes osztálya a Népi Kamarában hozott határozatok elleni tiltakozását úgy fejezte ki, hogy egyik napon az osztály tagjai gyászöltözékben jelentek meg, egy másik iskola tagjai pedig temetést rendeztek és szimbolikusan Walter Ulbricht fényképét temették el.45 A hazai propaganda is csatlakozott a tábor irányvonalához. Az augusztus 12—13-ai berlini intézkedéseket követően 1961. augusztus 18-án Szirmai István46 tájékoztatót tartott a megyei és a budapesti kerületi agitációs és propaganda titkároknak, a napilapok, a Rádió és az Magyar Távirati Iroda főszerkesztőinek. A KB titkára megállapította, hogy a német kérdés foglalkoztatja a magyar köz43 MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1961/12. ő. e. 44 MNLOLXIX-J-l-j-NDK-(1945-64)-ll/c-006556/l/1961. 45 Uo. 46 Szirmai István (1906—1969). 1957. július és 1959. december között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője, az MSZMP 1959. évi VII. kongresszusán a PB póttagjává, egyben a KB titkárává választották, amit haláláig betöltött.
