Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kiss András: A berlini kérdés magyar szemmel
A berlini kérdés magyar szemmel 47 tőén is időtállónak bizonyult. Az 1945 és 1961 közötti esztendőket Németország történelmének egyik leginkább mozgalmas és vitatott éveiként tartják számon. A két Németország létrejöttében testet öltött a második világháború utáni új bipoláris világrendszer, élén a Szovjetunióval és az Amerikai Egyesült Államokkal, amelyben a német nép viszonylag gyorsan, már 1948-ra a kereszttűzben találta magát.8 9 A NSZEP, de a keletnémet társadalom is, 1958-ra a németországi status quo mindenkit megnyugtató rendezésében reménykedett. A pozíciójában 1957-re megerősödött Ny. Sz. Hruscsov’ 1958 folyamán diplomáciai manőverbe kezdett annak érdekében, hogy a berlini kérdést a szovjet érdekek mentén rendezzék. 1958. november 27-én a nyugati hatalmakhoz intézett diplomáciai jegyzékében fellépett a nyugatiak berlini jelenléte ellen, és tárgyalásokat ajánlott, amelyek, ha meghiúsulnak, akkor a Szovjetunió átadja az NDK-nak a Berlinbe vezető utak feletti rendelkezést.10 A Szovjetunió békeszerződés-javaslata, amely Nyugat- Berlin demilitarizált, szabad várossá történő nyilvánítását ajánlotta, nyugtalanságot keltett Kelet-Németországban. Hruscsov szavaival élve: ,A berlini kérdés legjobb, legreálisabb megoldását akkor érhetjük el, ha elismerjük azt a tényt, hogy két német állam létezik két különböző rendszerrel. Ha ebből indulunk ki, akkor leghelyesebb Berlin nyugati részét szabad várossá nyilvánítani, saját kormánnyal, saját társadalmi és államrendszerrel. [...] Mi normális feltételeket 8 1948 nyarán a Nyugat-Németországban és Berlin három nyugati övezetében végrehajtott valutareform miatt a Szovjetunió első lépésben lezárta a berlini belnémet határt, és intézkedéseket tett a keleti megszállási övezetben érvényes fizetőeszköz (keletnémet márka) kibocsátására. A berlini blokád ideje alatt a nyugati szövetségesek mindössze légi úton tudtak gondoskodni a város ellátásáról. Az első berlini válságként elhíresült blokád csaknem tíz hónapig akadályozta az áruforgalmat a két városrész között, 1949. májusban azonban az átkelés újra szabaddá vált. Második lépésben kimondták, hogy Németország nyugati megszállási zónáiban kiadott pénzjegyek forgalma tilos a szovjet megszállási zónában, valamint Nagy-Berlin területén. A Szovjetunió célja végeredményben nem volt más, mint hogy a nyugati szövetségeseket Nyugat-Berlin elhagyására kényszerítse, s ezzel befolyása alá helyezze az egész várost. 1948 második felétől egymást követték azok a lépések, amelyek végeredményben előkészítették Németország kettébontását. 1949. szeptember 15-én megalakult Németország nyugati részében a Bundestag, amely Konrad Adenauert választotta a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjává. Minderre válaszul Németország keleti övezeteiben a Német Néptanács ideiglenes Népi Kamarává alakult, amely az alkotmány elfogadásával létrehozta a Német Demokratikus Köztársaságot. 9 Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894-1971), szovjet politikus, 1953-1964 között a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára, 1958 és 1964 között pedig a Minisztertanács elnöki posztját is betöltötte. 10 A Szovjetunió kormányának jegyzékét Hruscsov-ultimátumnak is nevezik. A dokumentumot közli: Németh-Tollas, 2008. 178-191.
