Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága
38 SIMON ISTVÁN kapcsolatokat épít ki lojális vagy legalább is nem ellenséges szervezetekkel, illetve támogat újakat megalakulásukban.”11 Az MSZMP KB érintett osztályai által - az amnesztia-rendelet hatásairól — a Politikai Bizottság számára készített jelentés12 többek között megállapította, hogy a „rendelet pozitív hatást váltott ki a rendszerrel nem mindenben egyetértő, sőt ellenséges körökben is.” A polgári sajtó véleményeit tükröző összeállítás kiemelte, hogy „a nyugati világ legjelentősebb, vezető sajtó orgánumai általában objektiven, sőt számunkra kedvezően foglaltak állást”. A kádári propaganda számára bizonyára önigazolás szempontjából is megnyugtató volt olyan vélemények tálalása, rögzítése, mint pl. a Daily Sketché a „majdnem tökéletes politikai amnesztiáról”. A nyugati sajtó jelentősebb kommentárjai aláhúzták: „az amnesztia rendelet a magyar helyzet konszolidációját, a kormány erős helyzetét tükrözi. Sok kommentár annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez az intézkedés kedvezően befolyásolhatja Magyarország és a Nyugat kapcsolatainak javítását. A legtöbb ide vágó elemzés szerint a magyar kormány ezzel a lépéssel pontot tett az 1956-tal kapcsolatos eseményekre.” A pozitív hangvétel mellett a kritikai észrevételek is helyet kaptak az összefoglalóban. Az ünneprontó kifogások a rendelet megkésett- ségére, illetve bizonyos ízléstelenségére (a forradalom elítéltjeit, a Rákosi elnyomó apparátus tagjait és a köztörvényeseket együtt szerepeltették) vonatkoztak. A Politikai Bizottság határozatához kapcsolódóan a Külügyminisztérium október 31-én készített egy feljegyzést, illetve munkatervet13 magyar emigráció helyzetével kapcsolatos változásokról, és a kapitalista országokban élő magyarok közötti munkáról. A bomlasztás, az elfogadtatás, az együttműködés, és a fellazítás repertoárját felvonultató intézkedési terv egyik érdekessége, hogy egyes elő11 A kádári konszolidáció és az emigráció bomlasztása szempontjából nagy fogás lett volna Kéthly Anna végleges hazatérése Magyarországra. Ravasz Károly 1962. november 17-én találkozott Kéthlyvel Brüsszelben, aki szkeptikusan hallgatta a magyarországi fejlődésről szóló beszámolót. A jelentés szerint Ravasz felvetette, hogy a családegyesítés érdekében szeretné, ha a hatalom gesztust tenne, ezzel bizonyítva humánus hozzáállását. A december 30-án kelt Ravasz-jelentésről 1963. január 11-én folyt vita a Politikai Bizottság előtt. Az ott megfogalmazottak alapján érdekes megállapításra jutottak: Kéthly személye továbbra is az ellenséges kategóriába tartozott: „Kéthlyvel szemben nincs helye alkudozásnak, egyezkedésnek. A MNK nélküle is meg volt és a jövőben is meg lesz. Jobban tenné, ha felhagyna ellenséges tevékenységével.” Egy kiskaput azonban nyitva hagytak számára: „Hazatérése esetén szerény anyagi támogatás mellett nyugodtan élhetne.” MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 289. ő. e. 12 KB PTO, APÓ és Admin. Osztályának együttes jelentése. MNL OL M-KS 288. f 30. cs. 1963/18. ő. e. 13 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1961/1. ő. e.
