Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Katona Csaba: Metszéspont: egy író és egy fotós életútjának rövid találkozása
Metszéspont: egy író és egy fotós életútjának rövid találkozása 291 Virágzás és hervadás: az 1960-as évek eleje Talabér számára a fotózás az 1960-as évek legelején egyre inkább komoly kitörési pontot jelentett. A fokozatosan enyhülő, lassan konszolidálódni kezdő Kádár-rendszer légkörében mind foglalkoztatottabbá és elismertebbé vált. Izmosodó ambícióit jól példázza, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1960 tavaszán arról értesítette, hogy az általa beküldött fotói közül 12 kép esetében engedélyezte a Művészeti Bizottság, hogy azokat külföldi kiállításokra vigyék. Az eljárás (ti. az engedélyezési procedúra) viszont korjelzőnek nevezhető, szinte kijelöli a rendszer szabta relatív szabadság határait. Az engedélyeztetést ugyanis a Nemzeti Banknál (!!!) akkor tudják elintézni, ha a fotók 30x40 cm-es verzióját is mellékeli, egyúttal egy tanúsítványt is, hogy azok egyeznek az általa eredetileg beküldött, kisebb méretű fotókkal. A 12 kép, amelyet elfogadtak tőle, az alábbi címeket kapta: 1. Balatoni reggel; 2. Szélcsend; 3. Szobor és valóság, 4. Vasmacska-, 5. Hula-hopp-, 6. Szurkolók-, 7. Érdeklődök-, 8. Távolban egy fehér vitorla-, 9. Terefere-, 10. Munka után-, 11. Vízi csendélet-, 12. Anyu lekésik!? Apró adalék a korabeli hivatalossághoz: a levél végén derül ki, hogy valójában Talabér valamennyi beküldött fotóját elfogadták. Ezt a tényt explicit ugyan nem tartalmazza így a neki küldött értesítés, az „El nem fogadott képek” listája épp csak ennyiből állt: —.3I Érdemes külön szót ejteni a Valentyin Katajev szovjet író ismert ifjúsági regénye után „Távolban egy fehér vitorla" címet kapó fényképről. Talabérnak gépével egy olyan mozzanatot sikerült rögzítenie, amikor a Balaton vize fölött repülő két sirály és egy, a vízen úszó, azon vissza is tükröződő vitorlás szinte megkülönböztethetetlenek egymástól, eltelik némi idő, amíg az eltérés (ti., hogy az egyik „sirály” egy tükröződő vitorlás) érzékelhetővé válik az emberi szem számára. Ahogy Kállai László - aki Talabér képeinek kidolgozását végezte a negatívok alapján — fogalmazott: „Kíváncsi vagyok, hogy a prágai kiállításon lesz-e sikere, hiszen nem» feltűnő «kép és így csak a »Feinschmeckerek«-nek32 nyújt igazi élvezetet.”33 Ez a fotó nemcsak egyik legjobban eltalált, de legsikeresebb alkotása is volt Talabér Gyulának, ami már - természetesen a béketábor országain belül — nemzetközi sikereket is hozott számára, amint arra utalt Kállai levelének Prágát emlegető része. Még 1959-ben ezzel a fotójával Talabér a Fotóklubok II. Szalonján 31 Derényi Károlyné képfelelős levele Talabér Gyulához. Budapest, 1960. május 13. 32 „lnyencek”-nek (német). 33 Kállai László levele Talabér Gyulához. H. n., é. n. [1958 körül].
