Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője
Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője ------------------------------------------------------------------------------------------------- 265 szomszédokra, m ert azok nem tudnak aludni a zajtól. A veszekedésből pedig a külvilág számára is nyilvánvalóvá vált, hogy házasságuk közel sem ideális. A levél írója alkalmazta a korszak hivatalos beszédmódjának megfelelő kifejezéseket. Többször használta az elvtárs kifejezést és nemcsak a megszólításban. A levél címzettjének hangsúlyozta, hogy szocialista brigádtag, és bár a brigádvállalásoknak nem mindig tudott eleget tenni, igyekezett részt venni a brigádrendezvényeken még akkor is, ha férje ellenezte, hogy a „Margit-kertbe szórakozni” menjen. A levél írójának elképzeléseit az ideális házasságról valószínűleg befolyásolhatták a korszak hivatalos beszédmódjának megfelelően megírt újságcikkek is. 1960 augusztusában (tehát a levél elküldése előtt egy hónappal) két cikk is megjelent a Nők Lapjában, amely az ideális házassággal foglalkozott. A „Hogyan képzelem a házasságomat?” című ütköztette férfiak és nők véleményét a házasságon belüli szerepekről. A cikk írója szerint a nők természetesnek tartották azt, hogy a férfi műveltebb, mint asszonya. A feleség legfontosabb hivatásának az anyaságot tartották, egyes vélemények szerint dolgoznia csak azért kell, mert szükség volt a családban két keresetre. Az egyenjogúság megvalósítását a reprodukciós munkák közös viselésében látták. A másik cikk „Oh, illúzió — avagy egyes férjek hogyan képzelik” címmel jelent meg,* 8 és sokkal inkább megfelelt a korszak emancipációs törekvéseinek. A cikk alapgondolata az volt, hogy a nőktől férjeik elvárják, hogy otthon is megfeleljenek a szép nők kel szemben támasztott elvárásoknak. A cikkben megszólaltatott nők viszont bírálták férjeiket azért, hogy vasárnaponként „lenge magyarban”, vagyis alsónadrágban mászkálnak a lakásban, mielőtt leugranának egy (vagy több) pohár sörre, és nem veszik ki részüket a háztartás ellátásból. A cikk mellé viccesnek szánt képsorokat helyeztek az asz- szonyról, aki küzd, hogy egyidőben feleljen meg a szép nővel és az ideális háziasszonnyal szembeni elvárásoknak. Az egyik kép egy kisestélyiben takarító nőt ábrázol, mellette ül férje. A jó házasságot értékként ábrázolták a korszak beszédmódjában, annyira, hogy még 1965-ben is a „Rangot ad-e a férjhezmenés?” című cikkben a különböző társadalmi rétegekhez tartozó nők egyöntetűen igennel válaszoltak a kérdésre.9 A levél írója szerint az ideális férj „ne legyen olyan nagy legény a szórakozás terén”, „gondoljon az egészségére”, „ne legyen olyan beképzelt, durva a családjához”, törődjön velük, időben járjon haza. Mondja el, mikor, hova, kikkel megy, Nők Lapja, 1960. augusztus 11. 8 Nők Lapja, 1960. augusztus 25. 9 Nők Lapja, 1965. február 20.
