Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és írásban 221 Ben ke Valéria összefoglalójában kijelentette, hogy a vita segítséget adott a szövegezés pontosításához. „Remélem, azt kimondhatom, a kollégium és a végrehajtó bizottság a maga együttes ülésén elfogadta az irányelv-tervezetet.” Reflektált az egyes hozzászólásokra, így Turgonyi Júlia szavaira is. „Feltétlenül igényeljük [...], hogy a pedagógusok a tavalyihoz képest jelentékenyen javítsanak azon a munkán, amit a szülők között végeznek, a szülők közötti pedagógiai propaganda, a szülők pedagógiai kultúrájának emelése, a családi nevelésnek összehangolása vonatkozásában adjanak több segítséget a szülői munkaközösségnek és általában a szülőknek.” Hangsúlyozta, hogy a kommunista pedagógusoknak a világnézeti előrehaladás érdekében nagyobb hatóerőként kell működniük. A megyék szerepének tisztázásakor a helyi apparátus megfelelő színvonalú felkészítését hangsúlyozta. Ehhez hozzátette: „Mit értünk színvonal alatt? Nagyon jól megkomponált elvi tételek gyűjteményét, vagy pedig olyan hatékony segítséget, amely azonnal át tud menni gyakorlattá. Ez a mi munkánk. Akkor, amikor 1957-ben eszmei zűrzavar volt még [a] saját apparátusunkban is, akkor az volt a kérdés, hogy az országban fellelhető legjobb ideológiai színvonalon oldják meg a feladatokat. Hogy az iskolában milyen légkör uralkodik, azt a megye tudhatja csak jól megcsinálni [!]. Az a munkamódszer, amelyet most követünk, nem kielégítő. Maguknak az elvtársaknak kell megfelelő munkanormák kialakítására törekedni.”28 A tanulmányban idézett szövegrészietek és idézetek remélhetőleg megfelelően jelenítik meg az 1961-es évben a kulturális terület ügyeiben hozott oktatáspolitikai döntéssorozat főbb mozzanatait. A kormányzat politikusainak és a döntésekbe bevont szakembereknek a szándékai, gondolatai és erőfeszítései világosan kirajzolódnak. Benke Valéria miniszternek egy alkalommal kifejtett gondolatai az új és elvárt szocialista munkaerkölcsről visszatükrözik a kor politikai vezetőinek a gondolkodásmódját: „A rendes emberek reszketnek, és vannak, akik fúrással és nyalással megvédik magukat. Kérdés azonban, hogy ez törvényszerűen következik-e be? Ha nincs kellő áttekintés, akkor az erőszakosabb egyének nyüzsögnek, és kiharcolják számukra [!] a lehetőségeket, de a szocialista szervezés hatására ez megváltozik. A rendes embereké lesz általában az oxigén. Van, aki kiverekszi — erőszakkal - magának a lehetőségeket. A szolid, rendes emberek rendszerint élhetetlenek. De van az éremnek másik oldala is. Társadalmunkban már rájöttek arra, hogy karriert munkával tudnak csinálni. Aki a maga munkáját jól el tudja 28 A Kollégium az év második felében már csak kétszer ülésezett, és a tanácsok szakigazgatási hatáskörének kialakításával, illetve további két megye kulturális munkájával foglalkozott.
