Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és írásban 203 nem ez a jellemző. A társadalmi kép olyan, hogy gyakorlatilag megvalósítható a gyermekek 10 évig tartó oktatása.” Végül közmegegyezéssel 16 évre emelkedett a tanulmányi időkötelezettség. A fejlesztések és az átalakulás szempontjából az oktatás tartalma és színvonala is szerepet játszott. A közoktatást, mint alapvető jogot tandíjmentessé tették — „a törvénynek nagyon szép pontja ez, ha kimondja.” — jelentette ki Ilku Pál —, az egyéb jellegű ingyenességek körét azonban már igyekeztek szűkre szabni. Ez utóbbit a gazdaság teljesítőképessége sem engedte meg. Kissé rendszerkritikus módon jelentett ki Benke Valéria, hogy „a füzetek és egyéb tanszerek ingyenes adását ellenzem. Sokkal inkább abból kiindulva, hogy az ilyen béren kívüli juttatások dolgában Magyarország általában rendkívül előreszaladt saját lehetőségeihez képest. Visszalépni nem lehet. Újabb követeléseket zúdítanánk az államra. A szocialista erkölcsnek nem előrehaladását, hanem átmeneti megrepe- dését [sic!] okozná. Nem tudnánk 3 évig forgalmazni ugyanazt a könyvet. Nincs kimunkálva a közös tulajdonhoz való megfelelő viszony.” Köpeczi Béla ehhez hozzáfűzte, hogy a bekötött tankönyveket jobban meg tudnák őrizni. Eddig begyűjtötték és újra kiosztották a könyveket. Benke Valéria nem értett egyet: „Nem hiszem, hogy olyan állapotban meg tudnák őrizni a tankönyveket [mármint a gyerekek], hogy további két évig más gyerekek használják. Előre szala- dásnak tartom ezt. Van nekünk éppen elég bajunk a szocialista erkölccsel az iskolában. Miért csináljunk a gyerekek hátára még egy púpot?” További két jellemző vitapont a tárgyalásról: Az egyetemi tanárok jogállását is ekkor állapították meg. A megszövegezés során nézeteltérés támadt a professzorok nyugdíjba küldésének korhatáráról: „Ilku et. [elvtárs]: Az egyetemi tanár azért van az egyetemen, hogy oktasson, egy 70 éves ember az ifjúság nevelésére nem alkalmas. Ismerünk nagyon becsületes embereket, de nem képesek pedagógusi munkára. Itt pedig elsősorban az alkalmasságról van szó. Benke et. nö [elvtársnő]: 70 éves korban az alkalmasság már elképzelhetetlen. Üzemben, gyárban lehet valaki idős korában is kiváló, de pedagógus munkára 70 éves ember alkalmatlan, az oktatómunkában kifárad, kimerül, elalszik.” Az intézményvezetők kinevezéséről folytatott diskurzus is tanulságos. Ilku Pál felvetette azt, hogy „hogyan lenne ez? A vezetők kineveztetnek? Meisel [János] et. [elvtárs]: Megbízatnak. Az egyetemeken és főiskolákon meghosszabbítható két évvel, a többinél pedig bizonyos idő múlva felmenthetők. Ilku [Pát\ et. [elvtárs]: Hogyan néz ki, hogy az oktatószemélyzetnél 5 évenként betöltik a helyet, az igazgatóknál pedig ... [befejezetlen mondat]. Molnár [János\ et. [elvtárs]: Ez időnkénti megbízás. Vagy kinevezik tehát megbízzák, vagy választják és megerősítik. Pillanatnyilag a Szovjetunióban is megbízzák és nem választják. Úgy tudom,
