Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és írásban 201 A bizonytalansági tényezőktől való félelmet Bencédy {Józsefi főosztályvezető fejezte ki a legérthetőbben. Álláspontja szerint a törvénytervezetben foglaltakkal „az volt a szándékunk, hogy bizonyos kérdések végén nem teszünk rá pontot, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy messzi távlatban minden kérdést rendezzünk. Nem megengedhető egy olyan törvény, amely belátható időn belül ismét az Országgyűlés elé menjen újabb rendezésre. A fejlődés olyan erős, hogy ha javasolunk egy törvénytervezetet elfogadásra, biztosak lehetünk, hogy ezen az élet változtatni fog.” Ilku Pál1' miniszterhelyettes ellenben mindezt úgy fogalmazta meg, hogy semmilyen reformfolyamat nem tarthat „1980-ig”, de még évszámokhoz se lehessen kötni a reformot. Mivel azonban időtávlatban voltak kénytelen gondolkodni, Ilku is jóslásokba bonyolódott „Az a véleményem, hogy a reformot végre tudjuk hajtani 10 év alatt.” Benke Valéria miniszter mindehhez hozzátette, hogy „Valamilyen korlátok közé kell szorítani. Valahol le kell zárni, valahol határt kell szabni annak, hogy mit értünk az alatt, hogy reform. Azt nem mondhatjuk, hogy 25 évig csinálunk reformot. Nem határozott ideig tartó folyamat ez.” [...] „Mi egy hozzávetőleges — 10 éves perspektívában fogalmazzuk meg a törvényt olyan módon, hogy az határozottan tegye lehetővé számunkra azt, amit mi a 10 éves perspektívában el akarunk érni. A Tvr-t [törvényerejű rendeletet] jól meg kell fogalmazni, a tartalmi lépcsőket lehet változtatni menet közben. Ha ezt így meg tudjuk csinálni, akkor nem lesz szükség állandó vitatkozásokra a jövőben — a végrehajtást illetően.” A törvénytervezet tartalmára vonatkozó hozzászólásokat elemezve a legnagyobb feszültséget a felsőoktatási intézmények hovatartozási kérdése okozta. (A szakmai felsőoktatás - orvosképzés, agrárszakember-képzés, stb. - a szaktárcák felügyelete alá tartozott.) Az egyik variáció szerint az összes egyetem felügyeleti jogát átvehetné a Művelődésügyi Minisztérium, annak minden — nagy képzettséget igénylő — feladatával egyetemben, vagy ellenkezőleg: a szakképzést nyújtó egyetemek és főiskolák maradjanak az illetékes szaktárcák felügyelete alatt, s a művelődésügy csupán elvi irányítást adjon a képzés oktatásügyi vonatkozásaiban. A hosszú viták után hangzott el a következő jellemző diskurzus, amikor is Benke Valéria kijelentette: „szeretném leszögezni, hogy most már ne érvelgessünk, mert meggyőzhetetlenek vagyunk. Szögezzük le, hogy [a] kétféle álláspontot rögzítsük. Vagy ide, vagy oda tartoznak igazgatásilag [t. i. a középiskolák]. Ezt 5 Bencédy József (1921-), tanító, oktatásügyi szakember. 1958 és 1974 között a minisztérium Közoktatási Főosztályának a vezetője. 6 Ilku Pál (1912-1973), tanító, katonatiszt, kommunista politikus. 1958. februártól 1961. szeptemberig művelődésügyi miniszterhelyettes, ezt követően 1973-ig miniszter. Benke Valéria (1920-2009), tanítónő, kommunista politikus. 1958. január és 1961. szeptember között művelődésügyi miniszter.
