Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Szabó Csaba: Azok a „hatvanas évek”
Azok a „hatvanas évek' 19 tolikus egyházfő bejelentése jócskán meglepte a világot. Egy olyan korszakban került egy csapásra a katolikus egyház az érdeklődés középpontjába, amikor a föld valószínűleg minden lakójának figyelmét nap, mint nap a két nagyhatalom, és szövetségi rendszereik egymással szembeni magatartása kötötte le. A politikai elemzők, titkosszolgálati szakemberek nyugaton és keleten egyaránt elcsodálkoztak a pápa szándékán. Lázasan keresték az okokat, hogy mi húzódhat meg a Szentatya kijelentése mögött. A Vatikán a hatvanas évektől kezdődően óvatosan nyitott a kelet európai szocialista országok irányába is. Az úgynevezett keleti politika (Ostpolitik) és a II. vatikáni zsinat (1962—1965) nemcsak a katolikus egyház belső reformját, megújítását eredményezte, de hatással volt a nagyhatalmak kapcsolatára, a kelet-nyugati közeledésre is, sőt, jelentősen hozzájárult a Magyar Népköztársaság külpolitikai elszigeteltségének oldásához is. Máig vitatott az Ostpolitik megítélése. Tény, hogy a Szentszéknek határozott elképzelései voltak Magyarországot és a szocialista országokat illetően. Ez elsősorban a tárgyalások felvételében és folytatásában fogható meg. Az addigi elszigeteltség helyett egyre több információhoz jutott Róma, és az 1964-es „részleges megállapodás” után lehetővé vált a felmerülő vitás kérdések kölcsönös tisztázása. A kelet-nyugati kapcsolatok fejlődése érdekében, és a szocialista országok jobb megítélése céljából Budapesten, illetve Moszkvában is lehetett vállalni a magyar—vatikáni közeledést. A hatvanas évekbeli magyarországi események beleillettek a szocialista tábor hruscsovi — később brezsnyevi - kettős elvű politikai elképzeléseibe. A szocializmus kereteit semmilyen szempontból sem lehetett veszélyeztetni, ugyanakkor valamivel nagyobb önállóságot kaptak az egyes országok, hogy nemzeti sajátosságaik, adottságaik figyelembevételével építsék tovább a szocializmust.11 A német-kérdés az ötvenes évek végén is terhelte a nemzetközi politikát, és a hatvanas évek elején ismét Berlin került a figyelem középpontjába. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya 1961. augusztus 13-án szögesdróttal, majd betonfallal és kiépített védelmi zónával választotta el Berlin keleti és nyugati felét, megakadályozva a havi kb. 30 000 NDK állampolgár nyugatra távozását. A fal a védelmet szolgálta, az NDK megvédte állampolgárait, hogy ne tudjanak tömegesen átmenekülni a szabadságot jelentő Nyugat-Németországba. A fal a hatvanas évek egyik jelképe.12 A hatvanas évek a nagy és mély válságok korszaka. Egy év sem telt el a berlini fal kiépítésétől, a világ figyelme már a kubai rakétaválságra irányult. Egy amerikai U-2 típusú kémrepülő 1962 augusztusában számos fényképet készített a kubai föld-levegő rakétatelepek építéséről. John F. Kennedy elnök szeptember 12 Mészáros, 2001.; Adriányi, 2004.; Szabó, 2005.; Fejérdy, 2011. Eisenfeld - Engelmann, 2001.
