Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Reisz T. Csaba: Felekezetek közreműködése az egyházi anyakönyvek levéltári mikrofilmezésében a „mormon akció” idején
kivonatra lenne szükség, forduljanak Irodámhoz. Nagyon kérem N[agy]t[iszte- letű] papjaim e rendeletnek kellő gondossággal és pontossággal tegyenek eleget.” Több esetben az OL munkatársai (általában Mandl Sándorné) a helyszínen előzetesen személyesen egyeztettek a püspökségé levéltár) feladatairól és felmerülő költségeiről. 1961. november 20-án a Ráday Gyűjteményben találkozott Borsa Iván (OL képviselő), Esze Tamás gyűjteményi főigazgató és Román János sárospataki levéltárvezető (Tiszáninneni Egyházkerület), hogy megbeszéljék a Tiszánninneni kerület anyakönyveinek beszállítását. A felek a begyűjtés részleteiről és a felmerülő költségekről egyeztettek, hasznosítva a dunamelléki kerület anyakönyveinek begyűjtésében szerzett tapasztalatokat. A felek között lefolytatott egyeztetés alapján az Országos Levéltár és az adott egyházi hatóság az anyakönyvek mikrofilmre vételéről egy megállapodást kötöttek, amely a plébániák/lelkészségek és az anyakönyvek körülbelüli számát, a be- és elszállítás határidejét, a felmerült költségekért fizetendő átalány összegét, majd a későbbiekben a felvételezés idején történő megbízotti iratanyag-használat jogát is rögzítették. Az első két szakasz (esztergomi és székesfehérvári r. kát. egyházmegye anyakönyveinek mikrofilmezése) idején még nem készült ilyen megállapodás. Az MM LO arra tekintettel, hogy mind az Országos Levéltárnak, mind az egyházi levéltárnak felettes hatósága, és az alárendelt szervekkel nem áll módjában megállapodást kötni, úgy döntött, hogy a megállapodást az Országos Levéltár és az egyházi hatóság kösse meg, és azt jóváhagyásra terjessze fel (amelyet változatlan formában mindig jóvá is hagyott). A megállapodások megkötéséhez az ÁEH engedélyére is szükség volt, ezt a levéltár (általában Borsa Iván) telefonon kérte meg Miklós Imrétől, majd a szóbeli engedélyezés tényét az ügyiraton rögzítették, és a megállapodást jóváhagyásra felterjesztő kísérőlevélben is megemlítették. A felvételezés 3. szakaszában (1961) az Egri Egyházmegye anyakönyvei kerültek sorra. A plébániákról csomópontokra begyűjtést, majd a visszaosztást az érsekség magára vállalta, de a költségek megtérítését átalánydíjasán (részletes költségkimutatás nélkül) kérte. Ezt a kérdést Ember Győző, az OL főigazgatója 1961. március 23-án személyesen beszélte meg Miidós Imrével, aki szerint „ez az előtte is előnyösnek tűnő gazdasági művelet egyházpolitikai szempontból semmiféle jelentőséggel nem bír, így ezzel szemben semmiféle észrevétele nincs”, ezért aztán a megoldás ellen kifogást nem emelt.21 A Tiszáninneni Református Egyházkerület anyakönyveinek felvételezésére kötendő megállapodástervezetet az OL azzal a megjegyzéssel terjesztette fel jóváhagyásra, hogy „1961. november 20-án Borsa Iván osztályvezető telefonon Felekezetek közreműködése az egyházi anyakönyvek levéltári mikrofilmezésében... °------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 127 21 MNLOLY7. 543/1961.
