Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Dr. G. Vass István (1942–2011)
Dr. G. Vass István (1942-2011) 11 rendszerek kárvallottjainak kárpótlásáról rendelkező törvényekből fakadó hatalmas levéltári adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Nagyrészt az O érdeme, hogy az intézmény sikerrel oldotta meg ezt a feladatot. Huszonkét évvel létrejötte után, 1992. július 1-jével megszűnt az Új Magyar Központi Levéltár, betagolódott anyaintézménye, a Magyar Országos Levéltár szervezetébe. G. Vass István ettől kezdve főigazgató-helyettesi posztot töltött be 1994. március 31-ig. Ebben az időszakban tevékeny részt vállalt az egyesült intézmény vezetésében és új szervezetének kialakításában, irányította az általa felügyelt osztályok feladatvégzését. Főigazgató-helyettesi megbízásának lejártakor kiváló munkájának elismeréséül főtanácsosi és címzetes főigazgatói címet kapott. Főlevéltárosi munkakörben dolgozott tovább a VI. Osztályon. Többek között elkezdte az Országos Tervhivatal tetemes iratanyagának rendezését, első segédleteinek összeállítását, de részt vett a gyűjtőterületi munkában is. 1998 januárjától 2003 júniusáig az V Osztály főosztályvezetőjeként működött, majd közvetlen főigazgatói hatáskörben főleg kiadványokon dolgozott. 2005. június 30-án nyugállományba vonult, de továbbra is rendszeresen bejárt az intézménybe. A Hess András téri épület III. emeletén lévő kis irodájában szorgalmasan dolgozott az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskiadásán, irányította a jegyzőkönyvek napirendi jegyzékeinek összeállítását, szerkesztette a kiadott köteteket, részt vett az iratdigitalizálást előkészítő munkákban. 2005-ben jelent meg kitűnő forráskiadványa, Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei, 2003—2008 között pedig a napirendi jegyzékek általa szerkesztett négy kötete. Mindeközben - mint korábban is - tanulmányokat, cikkeket publikált szakmai folyóiratokban, többször a sajtóban is. G. Vass István tartalmas és eredményes szakmai pályát futott be. Bármilyen vezetői vagy beosztotti munkakört töltött be, becsülettel és odaadással munkálkodott mindig a levéltárügy, sohasem a saját érdekében. Tudományos munkái alapvetőek, a történeti és levéltári irodalom becses művei. Érdemei elismeréseként a rendszerváltozást megelőzően kétszer is átvehette az akkori miniszteri díjat. 2003-ban pedig a Széchényi Ferenc-díjat, 2004-ben a Magyar Országos Levéltár Ember Győző-díját adományozták számára. Egyénisége, szakmai és tudományos eredményei tiszteletet parancsolóak, sokat tanulhat belőlük az ifjabb történész, levéltáros nemzedék. Velük együtt az idősebb kortársak, akik az elmúlt évtizedekben együtt tevékenykedtek G. Vass Istvánnal, érzik, milyen nagy űrt hagyott maga után. Becsülettel és kegyelettel megőrizzük emlékét. Budapest, 2013. január 5. Lakos János, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba
