Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Iratok

2) a Gestapo vagy a Szálasi rezsim által elhurcolt, nagyobbrészt ma is táborokban sínylődő magyar politikai foglyok;

3) a Sztójay- és Szálasi kormány alatt a magyar hatóságok és a Gestapo által elhurcolt zsidó származású magyarok, akiknek javarésze ugyancsak koncentrációs táborokban sínylődik;

4) az évek folyamán megtévesztéssel kicsábított vagy erőszakkal németországi munkára kényszerített magyar munkások;

5) a Szálasi rezsim alatt idemenekült vagy terrorral hazájuk elhagyására kényszerített magyarok, közöttük;

6) az egyesek szerint legalább 100-200000 főre becsülhető levente-ifjúság.

Megjegyzem, hogy különösen a 2) és 3) kategóriában sok ezerre tehető a pusztulás szélén álló meggyötörtek száma. Erről helyszíni tapasztalat alapján megrendítő tájékoztatásban részesített Kiss István, a Nemzetközi Vörös Kereszt budapesti titkára.

Az osztrák hatóságok teljesen érthető okokból, részben Bécs rendkívül súlyos közellátási helyzete miatt, részben közbiztonsági okokból, már eddig is radikális intézkedéseket tettek az idegen munkások és menekültek gyors eltávolítására. Ezek az intézkedések, amelyeket az orosz katonai hatóságok eréllyel támogatnak, természetesen azokat a külföldieket sújtják legerősebben, akiknek, mint a magyaroknak, nincs semmiféle hivatalos vagy félhivatalos szervezetük.

Ezért már két jelentésemben6 - legutóbb május 1-én - bátorkodtam rámutatni arra, hogy a legsürgősebben kívánatos volna - ha a normális diplomáciai kapcsolatok felvétele Ausztriával egyelőre nehézségekbe is ütköznék - Bécsben valamely a magyar kormány részéről formálisan megbízott s a magyar kormány közbenjárására szövetségközi, elsősorban az illetékes orosz tényezők részéről jóváhagyott és támogatott bizottságot létesíteni az Ausztriában tartózkodó magyarok gondozására, főként mielőbbi hazaszállításuk elősegítésére és irányítására.

Ennek a bizottságnak a hatásköre esetleg kiterjeszthető volna a Németország és Csehszlovákia területén tartózkodó magyar állampolgárokról, illetőleg hazatérésükről való gondoskodásra, továbbá a bécsi magyar állami intézmények ideiglenes gondozására és felügyeletére, végül legfontosabb ausztriai gazdasági és kulturális érdekeink átmeneti képviseletére is, anélkül, hogy a bizottságnak politikai természetű tevékenységet kellene kifejtenie vagy, hogy bármely tekintetben politikai jelleget nyerne.

A bizottság minél nagyobb akcióképességének s ezzel eredményességének biztosítása érdekében kívánatos volna, hogy benne a következő tényezőknek képviselője helyet foglaljon:

1) a magyar kormány általános megbízásából a magyar külügyminisztériumnak megbízottja, mint a bizottság vezetője;

2) a magyar népjóléti minisztériumnak,

3) a magyar kommunista pártnak,

6 Ezek közül csak a május elsején kelt jelentést ismerjük.

46