Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)
Bevezető
első ízben komplex módon foglalkozott a kérdéssel. Miközben bírálta a rendőrség és a határőrség munkáját, arról is szólt, hogy németül beszélő tiszteket vezényeljenek az őrsökhöz, hogy tegyenek intézkedéseket a határ menti települések áruellátásának, lakásviszonyainak, kulturális és sportéletének a javítására. Felhívták a belügyminisztériumot, hogy a rokonlátogatások megkönnyítésére vizsgálja meg az 1948-ig használatban volt „alkalmi útilapok” (úti okmányok) kiadásának a lehetőségét, a kivándorlásra vonatkozó szabályok enyhítésének a kérdését.105 Rákosi az ülésen éppenséggel arról beszélt, hogy „egy év múlva nem lesz határőrizet. Látni kell, hogy merre halad a fejlődés.”106 Azt, hogy mire gondolt, amikor ezt mondta, nem tudjuk. A határozat alapján kiadott különböző szintű parancsok részletesen rendelkeztek, sok egyéb mellett, a határon kiépítendő ún. rejtett technikai megfigyelő rendszerről, a határ felé vezető utak és vasutak forgalmának állandó ellenőrzéséről, a határőrség fegyelmének erősítéséről, a határ menti helységek ellátásának javításáról, az állambiztonsági felderítő tevékenység kiterjesztéséről. A belügyminiszter első helyettese május 29-én 21 pontban határozta meg a műszaki zár felszedését követően foganatosítandó intézkedéseket. A parancs azt sugallta, hogy várhatóan növekszik a Magyarország elleni kém-, terror-, diverziós és romboló tevékenység, az áru- és embercsempészet.107 A miniszter két héttel később többek között a fegyveres erőktől történő szökések megakadályozásáról, a polgári lakosság körében az ügynök-hálózat bővítéséről, az emigránsok itthon élő hozzátartozóinak fokozott figyeléséről rendelkezett.108 Iscsenko altábornagy a BM szovjet főtanácsadója egy augusztusi feljegyzésében a határ ügyében Magyarországra nehezedő nyugati nyomást, a szaporodó osztrák provokációkat, a „disszi- densek” számának növekedését tette szóvá. Miközben nem titkolta, hogy elégtelennek tartja a határsértőkkel szemben alkalmazott intézkedéseket.109 A külügyminisztérium által képviselt folyamatos előrehaladás szellemét tükrözte viszont a minisztérium kollégiumának 1956 júliusában elfogadott állásfoglalása, amelyhez előzetesen a bécsi követség 26 pontból álló „ötletbörzét” terjesztett elő.110 Az állásfoglalás nem sokkal maradt el ettől, amikor az általános politikai, gazdasági és kulturális teendők körében - adott helyzetben nem csekély illúzióval - többek között Julius Raab kancellár vezetésével kormányküldöttség meghívását, a kormánypártokkal történő kapcsolat-teremtést, a határ menti területek (Burgenland, Alsó-Ausztria és a nyugati megyék) közötti együttműködés létrehozását, kereskedelmi egyezmény kötését, szak105 MOL M-KS 276. f. 53/288. ő.e. 5-6., 62-78. A határozat dátuma 1956. május 31. Az előterjesztéshez képest a határozat keményebb hangot ütött meg. 106 u.o. 62/99. őe.e. Gyorsírásos jegyzőkönyv. 233. 107 BM Központi Irattára Parancsgyűjtemény A belügyminiszter első helyettesének 12. sz. parancsa 1956. május 29. 108 BM Központi Irattára Parancsgyűjtemény. A belügyminiszter 45. sz. parancsa. 1956. június 11. 109 AVP RF 077 fond 37. opisz 191. papka 38. gyelo. Iscsenko és Kozicsev jelentése a Magyar Népköztársaság nyugati határán lévő helyzetről. 110 MÓL XIX-J-1-j Ausztria 1/a KüM 003577/1/1956 39
