Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

történt elismerése, az Észak-Atlanti Szövetséghez történő esetleges csatlakozása és felfegyverzésének lehetősége határozta meg a tanácskozáson képviselt szovjet álláspontot, nevezetesen egy védelmi szervezet létrehozását.60 Hegedűs András a Szabad Nép c. pártlapban ismertetett felszólalásában többek között kijelentette: „Kormányunk egész külpolitikáját az a törekvés jellemzi, hogy kapcsolatok állandó továbbfejlesztése mellett normális kapcsolatokat létesítsen a többi országgal is. Ennek megfelelően nor- malizáltuk a viszonyunkat a szomszédos Jugoszláviával, amellyel több fontos egyezményt illetve megállapodást kötöttünk, és az a szándékunk, hogy tovább haladunk ezen az úton. Azon vagyunk, hogy helyreállítsuk a normális jószomszédi viszonyt Ausztriával. Ezen a vonalon is értünk már el eredményeket.”61 Figyelemre méltó azonban, hogy ettől a tudósítástól több ponton eltért az a beszámoló, amit Hegedűs a magyar kormány ülésén tartott. „Külön beszéltünk az osztrák kérdésről, tekintve, hogy Ausztria és Magyarország szomszédos országok és a mi külpolitikánkban az osztrák kérdés az egyike a legfontosabb kérdéseknek. Kifejtettük, hogy Nyugat- Németország felfegyverzése Ausztria bekebelezésének veszélyét is jelenti s hogy ebben a kérdésben Ausztrián keresztül a nyugatnémet imperializmus erősen veszélyezteti a magyar nép békés építő munkáját is. Ebben az esetben Magyarország a ráháruló kötelezettségeket meg fogja tenni.”62 (Kiemelés tőlem. G.L.)

Ez a megfogalmazás akár előre is vetíthette azokat a folyamatokat, amelyek néhány hónappal később az osztrák államszerződés aláírásához és a Varsói Szerződés megalakításához vezettek. Az 1955. februárjában bekövetkezett látszólag váratlan fordulat, az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyalások megkezdésének bejelentése, a magyar kormányzat számára, azután végképp zöld utat adott a kapcsolatok rendezése felé. Mi több a szovjet csapatok várható ausztriai kivonulásának és a közvetlen szovjet érdekérvényesítés visszaszorulásának fényében nyilvánvalóan kifejezetten új feladatokat is jelentett a magyar pártvezetésnek. Egyszerre kellett, mint látni fogjuk, a kapcsolatokat javítani, segíteni a közvetett szovjet politikai befolyás fenntartását, közvetlen gazdasági, kulturális, hírszerzési összeköttetést biztosítani nyugat felé, valamint a „vasfüggönnyel”, a fokozott ellenőrzéssel megakadályozni a határ átjárhatóságát.

A változások - legalább is a bejelentések szintjén - 1955 áprilisában kezdődtek, amikor mind az állami mind a párttisztségeket betöltő magyar politikusok sorra álltak ki a nyilvánosság előtt az Ausztriával való jószomszédi viszony helyreállítása mellett. Rákosi Mátyás, az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) első titkára 1955. április 3-án, a „felszabadulás” 10. évfordulója alkalmából rendezett operaházi díszünnepségen többek között bejelentette, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése szellemében Magyarország javítani kívánja a kapcsolatait Ausztriával.63 Hege60 Urbán Károly: Magyarország és a Varsói Szerződés létrejötte In: Társadalmi Szemle 1995. 11. szám 78.

61 Szabad Nép, 1954. december 2.

62 A minisztertanács 1954. december 10-i jegyzőkönyvéből idézi Urbán Károly i.h. 78.

63 Szabad Nép, 1955. április 4.

30