Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

nyílt akciót kezdeményezett az Ausztriában élő magyar politikai emigrán­sok ellen.36 Ezek az akciók sorozatos botrányokat idéztek elő, amelyek 1951 októberében csúcsosodtak, amikor egy volt csendőrtiszt meghiúsult elrablását követően a sajtóban azzal vádolták meg a magyar követséget, hogy a Bankgassei épület pincéjében börtönt épít, ahol Magyarországra szállításuk előtt az elfogott emigránsokat tartják.37 Miután Ferdinand Graf államtitkár egy sajtónyilatkozatban felszólította a követséget, hogy tisz­tázza az ügyet több fordulós diplomáciai jegyzékváltás bontakozott ki Bu­dapest és Bécs között.38 A hidegháborús állapotoknak megfelelően 1950-től - függetlenül a ke­let-ausztriai szovjet megszállási zónától - állandósultak a fegyverhasználattal járó határincidensek, amelyek középpontjában többnyire a magyar menekü­lők üldözése állt. Az osztrák polgári politikusok egy része gazdasági retorzió­kat mérlegelt Magyarország ellen.39 Ezek az esztendők a hidegháború mélypontjának bizonyultak, ám bizonyos kérdésekben ennek ellenére - ezen a téren, kétségkívül szoros összefüggésben az ausztriai szovjet jelenléttel - meg­maradt a párbeszéd. így 1950-1951 folyamán még egyeztető tárgyalások foly­tak a közös vasúti határállomások használatáról. Amikor az Államvédelmi Hatóság a követelésére a magyar személyzetet visszavonták a pamhagen/ pomogyi állomásról Mexikópusztára, és felmerült a lehetősége valamennyi állomás megszüntetésének a pénzügyminisztérium és a közlekedési minisz­térium képviselői külkereskedelmi, vasútforgalmi és pénzügyi érdekből egy­öntetűen azok fenntartása mellett foglaltak állást. Ezt erősítette meg a külügyminisztérium is, amikor kérte, hogy az ÁVH vegye ezt figyelembe.40 A gazdasági szempontok voltak a meghatározók a kereskedelmi kapcsolatokat illetően is, amikor évről-évre meghosszabbították az árucsere megállapodá­sokat. (Ezek értékét csökkentette, hogy a magyar kormány 1949 végén tár­gyalásokat kezdett az ausztriai szovjet vagyonok igazgatóságával - USIA - egy külön szerződés megkötéséről, amelynek alapján az osztrák hatóságok megkerülésével került volna sor magyar áruk exportjára.41) Az osztrák kor­mányzat erőfeszítései láthatóan arra összpontosultak, hogy megkísérelje a határkonfliktusok kezelését, noha erre igen csekély lehetőség volt. Ebben az időben rendszeresen előfordult, hogy a magyar területre átté­vedt, vagy ide utazott osztrák állampolgárokat az Államvédelmi Hatóság letartóztatott és évekre internált. Két 1949-ben illegális határátlépés és 36 Gecsényi Lajos: Omega jelenti. ÁVÓ kontra osztrák elhárítás. In: História 15. (1993) 11-12. 37 Tageszeitung 1951. október 18. 38 MÓL XIX-J-1-j Ausztria 5/e KüM 002289/1951 39 MÓL XIX-J-1-j Ausztria IV 26. KüM 001721/1950 (Mátrai Tamás követ jelentése) 40 MÓL XIX-J-1-j Ausztria 5/h KüM 011134/1951 41 Béréi Andor miniszterhelyettes az ügyben bizalmas levelet küldött Hajdú József ügyvi­vőnek. Ebben azt írta: „E megállapodás független lenne az Ausztriával kötött árucsere­forgalmi egyezménytől és lebonyolítása természetesen avval járna, hogy jelentős értékű ma­gyar cikkeket vinnénk be Ausztriába sepciális célokra. ...[a megállapodás] a mi számunkra is előnyös kereskedelmi szempontból, azonban esetleg bizonyos bonyodalmakra vezethet az osztrák hatóságokkal..” (MÓL XIX-J-l-u Külügyminiszterhelyettesek iratai. Béréi Andor iratai. (Bécs) 7. 613-B/1949) 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom