Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

BEVEZETŐ'

A második világháború befejezését követően érdemleges politikai problémák kezdetben nem terhelték Magyarország és Ausztria kapcsolatát. A háború utolsó hónapjaiban osztrák földön rekedt százezer főt meghaladó polgári és katonai menekült elhelyezése, sürgős hazaszállítása nem lebecsülendő gondokat okozott ugyan, de nem szült ellentéteket.1 A magyar külügyminisztérium 1945 nyarától arra törekedett, hogy állampolgárainak képviseletére és az állam érdekeinek érvényesítésére mielőbb megteremtse ausztriai képviseletét. Ehhez a munkához számos egykori külügyi alkalmazott és bécsi magyar kulturális intézmények vezetői és a kolónia képviselői is segítséget nyújtottak. Ezt a törekvést az osztrák politikusok is üdvözölték. Ok, miként az Karl Renner vezette ideiglenes kormány jegyzőkönyveiből kitűnik Magyarországot mint potenciális élelmiszerexportőrt vették számításba a közélelmezési problémák megoldásában.2

A működését 1945 áprilisában beszüntetett bécsi magyar főkonzulátus (a korábbi követség) épületében nyáron Bécsben az ottani magyar kulturális intézmények vezetői és a kolónia képviselői kezdtek szervezkedni, megkezdte tevékenységét a külügyminisztérium - jogilag diplomáciai státussal nem rendelkező - kiküldöttje. Először Tóth Miklós miniszteri segédtitkár, majd Kriváchy Ödön miniszteri osztálytanácsos és a főkonzulátus helyükön maradt régi konzuli és irodai tisztviselői alkották a képviselet személyzetét. Tóth és Kriváchy látogatást tettek Karl Renner államelnöknél, és a kormány vezetőinél, folyamatosan kapcsolatot tartottak a külügy vezető diplomatáival. A budapesti kormány közvetlenül megbízottakat küldött Ausztria nyugati zónáiba a menekültek helyzetének a felmérésére, a repatriálás támogatására. Megszervezték a Magyar Vöröskereszt bécsi irodáját és területi kirendeltségeit. A hivatalosnak tekinthető kezdeményezések mellett spontán akciókra is sor került. Budapesten osztrák állampolgárok egy csoportja megalakította először a Szabad Ausztria Bizottságot, ami egy idő után „az osztrák segélyiroda” nevet vette fel. Célja az országban tartózkodó osztrák állampolgárok ügyeinek az intézése volt. Ezeknek az akcióknak a sorába tartozott, hogy 1945 szeptemberében Hegyeshalomban a határ mindkét oldalán fekvő települések képviselőinek részvételével megbeszélést tartottak a határforgalom szabályairól és megállapodtak a háború előtti rendelkezések további ideiglenes alkalmazásáról. Hasonló megálla* A bevezetőnek az 1956-os évvel foglalkozó része alapjaiban azonos az Evolúció és revo- lució (Szerk. Békés Csaba) címmel a Gondolat kiadónál megjelent (2007) kötetben publikált tanulmányommal.

1 A második világháború végén lezajlott hatalmas menekülés/visszavonulás részleteit a mai napig nem dolgozta fel részleteiben a történetírás. Jó áttekintést ad Puskás Julianna Magyar menekülők, emigránsok - „DP-k” és „56-osok” 1944-1957 c. tanulmánya az Aetas 1996/2-3. számában 67-84,

2 Protokolle des Kabinettsrates der provisorischen Regierung Karl Renner 1945 Bd. 1. 29. April 1945 bis 10. Juli 1945 Hgb. Gertrude Enderle-Burcel, Rudolf Jerabek, Leopold Kammerhofer (Verlag Berger, Horn/Wien, 1995) 132. (1945. május 22.), 155. (1945. május 25.), 204. (1945. június 12.)

19