Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 71 magas jövedelmű lehetett, amit Bereck szikszói plébános 1517. évi terjedelmes végrendelete is bizonyít.241 1430-ban Szikszót már a nagyidai várbirtok részeként említik az oklevelek, amelyet Perényi Péter Zsigmond király 1406. évi engedélye alapján építtetett.242 Az 1440-es évektől a vár és így a város is egy zűrzavaros ügy tárgyaként szerepeltek, sorsuk pedig szorosan összefonódott. 1442-ben ugyanis mindkettő - más birtokokkal együtt váltságdíjként - Giskra kezébe került, aki 1447-ben egy körmöcbányai polgárnak, Modrar Pálnak zálogosította el ezeket. Az ügy a Percnyiek között (Perényi Imre fia János, Péter fia János, Péter fia Miklós és János fia János) is ellentétet szült, akik végül azzal vádolták Modrar Pált, hogy jogtalanul és hatalmaskodva tartja a kezében a birtokokat. 1449-ben Pálnak ennek ellenére sikerült magát bevezettetni a javakba és 1450-ben némi pénzkölcsön fejében még azt is elérte, hogy Giskra szavatosságot vállalt az általa átadott várra és településekre. A birtokokat Modrar Pál az 1450-es években végig kezében tartotta, mivel azonban 1460-ra elhalálozott, a várat és részeit pedig Mátyás király elfoglalta, végül sikerült megegyezést létrehozni. Ekkor Perényi János fia János és Modrar Pál özvegye, Anna, a fiával, Miklóssal a leleszi konvent előtt úgy egyeztek meg, hogy János feleségül veszi az özvegy lányát, a másik Annát, akik ezért átadják neki a birtokokat, de a vár és a birtokjövedelmek felét anyósának és többi családtagjának tartja fenn, bizonyos birtokokon pedig megosztoznak. Ezután a király is visszabocsátotta az érintetteknek a javakat. A jószágok - köztük Szikszó - tényleges felosztása végül 1460-ban zajlott le.243 Az már csak egy további érdekes részletként fogható fel, hogy Perényi Miklós Szikszó felét még ugyanebben az évben a Szapolyaiaknak zálogosította el. 1467-1468-ban újabb viszályról van hírünk. Ekkor Anna, Modrar Pál özvegye arról panaszkodott, hogy a másik fél az újabb elzálogosítás során a vállalt szavatosság ellenére sem védte meg őt birtokaiban, sőt, részéből bizonyos területeket el is foglalt.244 1472-ből újabb birtokosváltás történt, ekkor zálog címén Buzlai Miklós kapta meg Nagyida, Abaújvár és Szikszó birtokokat.245 241 DF 271 000. A végrendelettel részleteseben foglalkozott: Mályusz: Egyházi társadalom 134- 135. 242 Zsigmond 1430-ban vezetteti be Perényi Imre fiait, Jánost és Istvánt a vár és a hozzá tartozó részeinek - köztük Szikszónak - a birtokába. CDH X/7.236-237. Nagyida várával kapcsolatosan lásd Engel: Királyi hatalom és arisztokrácia 135. és Engel: Archontológia 371. 243 Uo., illetve DL 14 058, DL 14 244, DL 14 405, DL 15 408, DL 15 532, DL 15 570, DL 70 894 (Perényi 472. sz.), DL 70 895 (Perényi 473. sz.), DL 70 899 (Perényi 482. sz.) , DL 70 904 (Perényi 487. sz.), DL 70 908 (Perényi 492. sz.), DL 70 909 (Perényi 493. sz.), DL 15 532. A mezőváros felosztása 1460. december 20-án történt. Ez alapján is fejlettnek tűnik Szikszó: a település több utcából állt, és meglehetősen tagolt felépítésű volt. Szó esik a piactérről (Theatrum), a Szent László-, a Kelechen-, a Kassai-, a Szent Miklós- és a Szent János utcákról. A határjárás során iparosok is szerepelnek a forrásban: két szabót és egy kovácsot is említenek ugyanis a lakók között. DL 70 910 (Perényi 494-495. sz.). 244 DL 70 911. (Perényi 496. sz.), DL 70 914. (Perényi 499. sz.), DL 88 453, DL 88 457. DL 45 502. 245
