Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
62 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Közülük a talán legjelentősebb Göncöt184 először a Váradi Regestrum említi 1219-ben, majd 1220-ban egy másik gönci érdekeltségű perről van tudomásunk. Ekkor a lakosok panaszai szerint a két villicus kizsákmányolta őket és 110 márka kárt okozott nekik. A váradi tüzesvas-próba előtt végül is az az ítélet született, hogy nem kell kártérítést fizetniük, de száműzik őket mind a tíz - vizsolyi ispán- sághoz tartozó - faluból, családjaikkal együtt.185 Gönc 1270-ben még ferraként szerepelt, egy évvel később pedig mint falu. Ekkor továbbra is a királyné tíz német telepes falvának egyike, a vizsolyi ispánság része volt.186 A község 12. századi német telepítését bizonyítja többek között a neve is. Ez ugyanis a Kuncz-Kunch névformából alakult ki, amely jelentésében a 'Konrád'-dal egyezik meg. A név a hasonló eredetű magyarországi falvak mintájára a falu betelepítőjétől származhat. Ezt a német jelleget mutatja emellett az is, hogy a helységet még 1459-ben is Kunczelsdorfnák nevezi egy forrás. A német vonásokat a középkor végén is őrizte, sőt még a kora újkori lakosság névanyaga is utal erre az eredetre.187 A település várát 1288-ban említi először IV. László adománylevele, amely egyúttal egy Gönc alatt zajló csatáról is beszámol. Itt minden bizonnyal a hűtlen Aba Finta nádor Göncből történő kiostromolásáról van szó, de pontos adatokkal nem rendelkezünk az eseményekről.188 184 A település történetét Iványi Béla foglalta össze az 1920-as években. Mivel az egyetlen újabb Gönc-monográfia középkori fejezetei gyakorlatilag teljes egészében erre épülnek, csak a régebbi műre hivatkozunk majd. Vö. Iványi: Gönc és Szalipszki: Gönc. 185 Györffy Gy.: Történeti földrajz I. 89. 186 Feld: Amadé-vár 65-66. 1271: „in villis reginalibus, videlicet Gunch, Wysl et aliis villis eis circumiacentibus" - Diplomata Hevesiensis 37. 187 Iványi: Gönc 2-4. A német nyelv használatát mutatják a helységből ismert személyneveink is. Bár a középkor végén a nevek többsége már magyar jellegű volt, a mezőváros Bártfával folytatott levelezésében még akad néhány német eredetről árulkodó gönci vezetéknév is. Ilyen például: Melczer - DF 217 431. (1515); Kyssgen - DF 218 040. (1522); Seller, Stelczer, Merten Gentz, illetve Lang Váltén - DF 218 391. (1525). Ezt az állítást támasztja alá egyébként az is, hogy még 1520-ban is van olyan levél, amelyet Gönc mezővárosa német nyelven írt Kassa városának. - DF 271 679. Igaz, Szende Katalin kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy a német nyelvnek a levelezésben történő használata során fontos szempont volt az, hogy a címzett milyen nyelvismerettel rendelkezik, azaz hogyan lehet őt sikeresen megszólítani. Szende: Német nyelvű források 52., Szende: Integration 218-219. Utóbbi magyarul is megjelent, a vonatkozó szakasz: Szende: Többnyelvűség 14-15. Legutóbb Lakatos Bálint is ennek a véleménynek adott hangot. Lakatos: Hivatali írásbeliség 37. Ez azonban álláspontom szerint csupán egy tényező volt a sok közül, ha még oly fontos és logikus is. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy ha csak ez lett volna a döntő, akkor a térségből a környékbeli német városokba írt levelek miért íródtak szinte kivétel nélkül latinul? Szerintem azért, mert ezek a mezővárosok magyar lakossággal bírtak és nem rendelkeztek olyan személlyel, aki nem csupán beszélte a német nyelvet, hanem megfelelő szinten írni is tudott volna ilyen módon. Azaz a szándék minden bizonnyal meg volt a megfelelő nyelvű megszólításra, de ha ennek a feltételei nem álltak fenn, akkor még mindig írhattak a címzettnek a mindenki által ismert és használt latin nyelven is. Ha pedig mindez igaz, akkor a gönciek német nyelvű missilise arra utal, hogy a lakosság körében a lassú asszimiláció ellenére is voltak még a régi német gyökereket őrző és a nyelvet is ismerő polgárok. 188 A királyi indoklás szerint Leszteméri Péter „pro fidelitate nobis debita sub castro Gunch nobis cernentibus fuit interemptus, tum in recompensationem servitiorum suorum, tum etiam
