Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
88 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Az már szintén csak egy további érdekes kérdés felvetése, hogy mire gondolhatott akkor a szöveg írója, amikor egyetlen oklevélen belül városát egyszerre titulálta oppidumnak és civitasnak is. A kérdés precíz megválaszolásától jelenleg el kell, hogy tekintsünk, de a példák alapján úgy tűnik, hogy talán az oklevél megerősítő részében a pecsételés aktusának formulája állhatott valamilyen kapcsolatban a civitas terminussal.321 Összességében a mezővárosok jogi helyzetének megnevezése a terminológia szempontjából ingadozó és meglehetősen bizonytalannak is tűnik. Nyilván, számos alkalommal a polgárok vágyát is tükrözhette egy-egy civitas kifejezés papírra vetése. A mezővárosi polgárok megnevezése szintén vonzott bizonyos szabályos terminológiai alakokat. A polgárokat legtöbbször kétféleképpen jelölték meg a mezővárosi kiadványokban. Általában szó volt egy cives és egy hospites rétegről, akiket az oklevél kiadói között, a bírák és esküdtek neve után összefoglalóan említettek így.322 Emellett az ugyanezzel az értelemmel bíró concivis és a cohospes kifejezéseket is gyakran használták.323 Más esetekben azonban a mezőváros írnoka meglehetősen realista módon nevezi meg polgártársait. Van, hogy egyszerűen csak, mint helyi „lakos" illetve az oppidum „népe", máskor 321 Ez az érdekes jellegzetesség Újhelyen és Liszkán is megfigyelhető: „Nos Martinus Zabo iudex oppidi Wyhel", viszont „presens scriptum sigillo nostre civitatis munitum" - DF 217 307. (1513); A liszkai oklevelet a tanács és az officiálisok közösen állították ki: „Nos... officiales in opido Lizka", valamint „presentes nostras litteras sigili nostre civitatis munimine roboratas", aztán viszont a szöveg végén újra: „Datum in opido Lizka"! - DF 264 495. (1475). A civitas-op- pidum kifejezések oklevélformulákban betöltött szerepére lásd Gulyás: Civitas vagy oppidum 399-400. Itt egyébként nem ugyanaz a helyzet, mint a 14. századi „civitas seu oppidum" megnevezések esetében. Akkor ugyanis a terminológia használata még sokkal képlékenyebb állapotban volt, míg a 15. század végére már nagyjából kialakult, hogy mely települések és milyen elvek alapján nevezhetőek civitasnak, s melyek csak oppidumnak. Az 1300-as években az „oppidum" még nem rendelkezett a későbbi egyértelmű 'mezőváros' jelentésével, azt gyakran a „civitas" és „libera villa" szinonimájaként is használták. Vö. Ladányi: Libera villa 461-462. A 15. században ellenben a „civitas" már nem volt használatos a városok szintjét el nem érő településekre, legalábbis nem volt gyakori. Nem véletlen, hogy Werbőczy a középkor végén már világosan elkülöníti a két várostípust. Külön fejezetekben tárgyalja ugyanis a személyes jelenlét és a tárnokszék alá tartozó városokat (P. III. tit. 8.-tól), és ezzel szemben több alkalommal is együtt említi a falvakat és a mezővárosokat (többek között: P. III. tit. 32.). Tripartitum 492. és az utána következő részek, valamint 532. vö. Ladányi: Libera villa 471. 322 Csak egyetlen, klasszikusnak tekinthető példa Tállyáról (1506): „Nos Ladislaus Borgyas iudex de Thalya et iurati ceterique cives ac universi hospites de eadem" - DF 269 936. Kubinyi András szerint a cives és hospites megkülönböztetése mögött Budán társadalmi okok rejtőznek, a kifejezések a társadalmi rangra utalnak. Előbbi csoport a városi vezető réteg tagjait foglalta csak magában. Vö. Kubinyi: A budai német patríciátus 214-215. Az országos mintavé- telű forrásanyag alapján ugyanakkor az is felvethető, hogy a középkor végén talán már nem tapintható ki ilyen terminológiai különbség, a civis és a hospes talán egyaránt mezővárosi polgárt jelenthet. Lakatos Bálint szíves közlése. A kérdés megválaszolása további vizsgálatokat tenne szükségessé. 323 A számos előfordulás közül kettő: DF 269 671. (1475): „Stephano Tar et Gregorio Barthalius concivibus oppidi nostri Liska". DF 217 486.: „iurati ceterique cives ac cohospites de eadem". Stb.
