Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 85 és collectát szedjenek.308 A következő évben már arról értesülünk, hogy a gönci polgárok a Göncpataka-folyón, olyan helyen, ahol malom korábban soha nem állt, királyi engedély nélkül malmot építettek, ezzel a pálosok malmának jövedelmét tönkretették.309 A kiváltságok, a közösségi gondolkodás, az összetartozás tudata tehát az oppidumok lakosai számára lehetővé tette azt, hogy közös érdekeiket együtt és így sokkal hatékonyabban érvényesítsék. Ezek az akciók - mivel igazi közösségi élmények (gyakran sikerélmények!) voltak - hozzájárultak a mezővárosok polgári öntudatának kialakulásához is. 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása Mivel a mezővárosok jogainak érvényesülési lehetősége a gyakorlatban mindig leginkább a földesúrral való viszony függvénye volt, ezért közelebb visz minket a mezővárosi szabadság mibenlétének megértéséhez, ha arra próbálunk meg választ keresni, hogy a polgárok és az úr vajon milyen véleménnyel voltak a másik féllel fennálló kapcsolatáról? Fontos kérdés az is, hogy maguk a polgárok hogyan értékelték szabadságaik mértékét és városuk jogi helyzetét. A dolog vizsgálatához legjobban a mezővárosi kiadású oklevelek használhatóak fel. Elszórva bár, de vannak olyan adatok, amelyek érzékeltetni tudják a polgárság állásfoglalását ezzel kapcsolatosan. Egyértelműnek tűnik például, hogy ezt a véleményt ki lehet olvasni többek között abból a terminológiából is, ahogyan a polgárok településüket megnevezték. Mivel feltételezhető, hogy a 15. századra, főként pedig a század végére a mezővárosi kiadványokat leginkább a helyi értelmiség, azaz a helyi litteratus réteg foglalta írásba - akik vagy tanácstagok is voltak egyúttal, vagy éppen nem -, a terminológia használata híven tükrözte a település lakóinak ezzel kapcsolatos állásfoglalását.310 A probléma ezzel mindössze annyi, hogy a civitas, oppidum, villa, possessio kifejezések használata nem tűnik következetesnek sem a teljes forrásanyagot, sem pedig a mezővárosi kiadványokat tekintve, még úgy sem, hogy a legelterjedtebb valóban az oppidum forma volt.311 308 Bándi: Pálosok oklevelei 585-586., 594. 309 Bándi: Pálosok oklevelei, 595. 310 Lakatos Bálint kritikusabban áll ehhez a kérdéshez, szerinte nem lehet egyértelműen bizonyítani azt, hogy ki volt az oklevelek írásba foglalója. Lakatos: Hivatali írásbeliség 86-89. Ha azonban épp „nem volt kéznél" a helyi plébános, vagy még nincs alkalmazva helyi iskolamester - aki egyébként is a helyi elithez tartozott, azaz a mezővárosi társadalom szinte azonos rétegét alkotta, mint a tanácstagok - nem nagyon lehet mással megmagyarázni az oklevélkiadás e rejtélyes „misztériumát". 311 A mezővárosi terminológiával - különös tekintettel a pecséthasználatra - Ladányi Erzsébet is foglalkozott, felsorolandó példáink közül pedig hivatkozott is néhányra. A mezővárosokra
