Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 3. Jogsértések és a közösségi fellépés
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 81 rényi János tárnokmester és Pálóci Simon lovászmester közötti ellentét során Patakon zajlottak hasonló események. Miután a felek és familiárisaik hosszas harcot vívtak egymással, Perényi János is fogságba esett. Kiszabadulása után azonban - mint az országnagyok 1445. május 5-én kiadott oklevele írja - bosz- szút forralt és módszeresen pusztítani kezdte ellenfele birtokait, melyek közül Patakot és a benne álló, kolostorból kiépített erődítményt is elfoglalta. A felek végül kiegyeztek: az egyezség szerint az egymástól elfoglalt javakat vissza- bocsátották a másik fél számára, akárcsak a foglyul ejtett familiárisokat. Azt, hogy Patakon fegyveres események is folytak, az is jól mutathatja, hogy az erődítmény mellett külön is szó esik a benne felhalmozott hadi felszerelésekről.293 Egy hatalmaskodás során Telkibányán a bíró személyesen is érdekeltté vált az ügyben. Ország Mihály nádor 1468. évi okleveléből arról értesülünk, hogy Perényi István megbízásából bizonyos jobbágyai Telkibányán felgyújtották és kifosztották Ónodi Cudar Jakab már említett házát, amelyben fémet szoktak feldolgozni. Később, szintén az ő megbízásából a panaszos egy familiárisát a telkibányai bíró házából hurcolták el és Füzér várában fogságba vetették, miközben a bíró feleségét úgy megverték, hogy egészségét az - az oklevél elbeszélése szerint - többé már soha nem nyerheti vissza.294 Ebben az esetben a hatalmaskodók még arra sem voltak tekintettel, hogy egy „közhivatalt" betöltő és nyilvánvalóan köztiszteletnek örvendő személy családja ellen léptek fel erőszakosan, tehát sem jogi, sem morális korlátokat nem vettek figyelembe. A mezővárosok polgárai nemcsak hatalmaskodások elszenvedőiként, hanem azok tevékeny részeseként is többször felbukkannak az oklevelekben. A hatalmaskodás során mind személyes haszonszerzési, mind egyéb közösségi érdekeiket sikeresen érvényesítették. És azért az sem utolsó szempont, hogy az erőszakos akciókban sokszor saját földesuraik parancsára vettek részt, aki olykor a település javát is figyelembe véve vezényelt le egy-egy ilyen megmozdulást. A hatalmaskodások során tehát a mezővárosok és uraik érdeke nagyon gyakran találkozott. 1412. október 18-án a Ruszkaiak tiltakoztak a jászói konvent előtt amiatt, hogy a gönci polgárok és jobbágyok Pelsőci László és András, valamint Detre fiai: Péter és Miklós parancsára egy Ruszka határain belül fekvő szántóföldjüket szántották fel és vetették be.295 A következő évben Perényi Imre fiai: János és István panaszolták, hogy egy Olaszi birtokhoz tartozó földjüket Pataki (Perényi) Miklós bán fiai, László és Miklós, illetve Borsvai Ferenc pataki jobbágyaikkal és familiárisaikkal felszántatták és bevetették, és az Olasziban élő jobbágyok kölesét is elvitették.296 1475-ben Pataki László Vámosújfaluban lakó jobbágyai Upori László ugyanott fekvő szántóföldjeit foglalták el uruk pa293 DL 13 846, vö. 116. jegyzet. 294 DL 16 770. 295 ZSOIII. 2806. sz. ZSOIV. 668. sz. 296
