Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
64 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján szállt az uralkodóra, amit a király nevében László budai prépost és Parlagi György diósgyőri várnagy vett át. Ezzel a települést egészen 1490-ig a diósgyőri uradalomhoz csatolták.193 Ez abból is kitűnik, hogy 1470. december 17-én Mátyás a lakók szolgálatainak elismeréseképpen vámmentességet adományozott a göncieknek, amely minden királyi és egyéb vámra is érvényes volt. A következő évben is biztosan a király tulajdonában volt Gönc, aki innentől rendszeresen intézkedik is a polgárok érdekében.194 1473. december 31-én a helyiek azon panaszát mérlegelve, hogy a diósgyőri várnagy familiárisai és tisztjei rendszeresen Göncön vesznek szállást, illetve beavatkoznak az igazságszolgáltatásukba, eltiltja őket ezektől, sőt még a városba hívás nélkül való belépést is megtiltja nekik.195 A következő évben engedélyezi a mezőváros számára, hogy a Hernád folyón malmot építsenek, amelynek jövedelméből templomukat felújíthatják.196 A király halála után 1490-ben a település Szapolyai István nádor kezébe került, aki 1499-ben végrendeletileg a szepesi káptalanra hagyta, amit a következő évben királyi oklevéllel is megerősítettek.197 A középkor végéig tehát a szepesi káptalan volt Gönc földesura, de egy részét továbbra is a Szapolyaiak bírhatták.198 Azt, hogy fejlődése ekkor sem állt meg, jól bizonyítja az az 1510. évi kiváltságlevél, amelyben II. Ulászló király évi négy országos vásár tartását engedélyezte a településnek. Ezek időpontjai: Pál fordulása (január 25.), Letare vasárnapja, Sarlós Boldogasszony (július 2.) és Szent Lőrinc (augusztus 10.). A privilégiumért Szatmári György királyi kancellár járt közben, János gönci plébános közvetítésével. Pénteki hetivására már az 1320-as évektől adatolható.199 193 Draskóczy: Miskolc birtoktörténete 141. 194 DL 39 967. Mátyás és Gönc kapcsolatát lásd még Iványi: Gönc 10-11. 195 DL 39 968. A diósgyőri várnagyok Borsod megye ispánjai vagy alispánjai is voltak egyúttal. A jelenség Cudar Péter megyésispánsága idején mutatható ki elsőként 1360-1369 között. Draskóczy: Miskolc birtoktörténete 113. Innentől több adatunk is van a két tisztség összefonódására (DL 10 160, DL 24 884, DL 13 581, DL 15 971, DF 214 683 stb.). Mátyás idején a diósgyőri várnagyok olykor már több megyét is irányítottak, még ha ez nem is vált hosszabb távú gyakorlattá. Draskóczy: Miskolc birtoktörténete 126. Mivel azonban Gönc Borsod megyén kívül, Abaújban feküdt, a szállásadóra és a lakosság feletti bírói (úriszéki) jogigényre a diósgyőri várnagy és borsodi ispán - valamint tisztviselői - nem ispáni jogkörében, hanem csakis, mint az uradalom vezetője tarthatott igényt. Tringli István szíves közlése. A descensus és a bírói fennhatóság rendszerint szorosan összekapcsolódott a középkorban. Tringli: Pest és Pilis 378-379. 196 Iványi: Gönc 11. 197 Iványi: Gönc 11-12. A királyi oklevél kiadásának dátuma 1500. május 31. és tartalmazza a végrendelet szövegét is. Lásd DL 25 286 és DL 25 287. 198 DF 218 040. (1522) 199 DF 247 975, DL 39 969. Weisz: Vásárok és lerakatok 135. Weisz: Királyketteje 179. Szatmári kassai kereskedőcsaládból származott, fényes karriert futott be: előbb kancelláriai levéltáros, titkár, majd titkos kancellár, közben több helyen is prépost, veszprémi, váradi majd pécsi püspök, fő- és titkos kancellár, végül 1522-ben esztergomi érsek lett. Azt, hogy nem felejtette el, hogy honnan indult, nem csak gönci akciója bizonyítja: 1522-ben például szülővárosát
