Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 27 szágos helyzetre vonatkozó példaként. Viszonylag friss fejlemény, hogy nemrégiben megjelent Sátoraljaújhely városatlasza is, amely egyúttal a mezőváros történetét is feldolgozza. A fenti érvek alapján a hegyaljai mezővárosok vizsgálatának feltételeit kiemelkedően kedvezőnek mondhatjuk. A Hegyalja a mezővárosi kutatások számára egy olyan egyedülálló „mintaterepet" nyújt, ami országos szinten is kivételesnek számít.50 Fentebb már utaltam arra, hogy a Hegyalja, mint sajátos területi egység a középkorban még nem létezett, sem jogi tényezőként, sem pedig olyan topográfiai jelenségként, ami meghatározott számú települést foglal magában. Ugyan a „Hegyalja" kifejezés helynévként vagy személynévben már a 14. század közepén kimutatható, de nem valószínű, hogy ugyanabban az értelemben volt használatos, mint manapság, hiszen a Kárpát-medencében több hasonló hely- illetve mikrotoponímiai nevünk ismert.51 A területet a 16. és a 17. század során említették elsőként Hegyaljának és innentől jelenik meg az a tendencia is, hogy az itt fekvő települések között a kapcsolat igazán szorossá válik: 1622-ben a „hegyaljai hét város"-ról hallunk, 1641-ben a környék 13 települése tárgyalt közösen Mádon, a 18. század elején a Hegyalja fogalomba viszont már 20 helységet értettek bele, majd 1737-ben a folyamat lezárulásaként törvényben sorolták fel azt a 21 várost és falut, amelyek borait azonos bélyeggel ellátott hordókban kell árusítani.52 Mint ahogyan arról már volt szó, forrásaink legnagyobb részét a mezővárosi kiadású oklevelek teszik ki. Ezek főként adásvételi szerződések, valamint különféle ügyekben legtöbbször a környékbeli városoknak írt levelek, utóbbiak általában a középkor végéről származnak. A fennmaradt oklevelek jelentős száma két dolognak köszönhető. Az egyik a szőlőművelés, amely intenzív ingatlanforgalmat eredményezett és megnövelte a mezővárosi kiadványok számát. A másik az, hogy a környéken több egyházi, városi vagy nemesi levéltár gyűjteménye is jó állapotban őrizte meg okleveleit. Vegyük tehát sorba, hogy milyen források alapján vizsgálhatjuk a térség mezővárosainak történetét! A legnagyobb mennyiségű iratanyag Újhely (Sátoraljaújhely) mezővárosból maradt fenn. 53 saját kiadványukat ismerjük az 1349-1521 közötti periódusból, amelyből néhánynak későbbi, szintén a tanács által kibocsátott átírása is meg50 A Hegyaljáról és környékéről fennmaradt mezővárosi kiadású oklevelek száma a legújabb számítások alapján a teljes, ilyen típusú magyar forrásállomány nagyjából negyedét-ötödét teszi ki. Lakatos: Hivatali írásbeliség 30. 51 Volt Hegyalja nevű falu Abaúj és Zemplén határvidékén, vizsgált régiónk közelében (Csánki Dezső szerint Abaújban - Csánki I. 208., Engel Pál szerint ugyanakkor Zemplénben - Engel: Birtoktérkép. 1496-ban a települést mindenesetre Zemplén megyébe helyezi egy oklevél - DL 18 125.); Nógrádban - Csánki 1.99.; a sárosi Bodos település másik elnevezése Várhegyalja volt - Csánki 1.291.; Kolozs megyéből egy Háshegyalja nevű rétet ismerünk - Csánki V. 393. stb. 52 Lásd 46. jegyzet! Balassa: Tokaj-Hegyalja 15-18. Ezek az 1737-ben említett települések a következők: Tállya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tárcái, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely, Kistoronya, Erdőhorváti és Szántó.
