Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
Utószó
Utószó 229 alappal sem mindig rendelkezhetett, városnak tekintette az oppidumot, ahol a falusi viszonyokhoz képest nagy népesség, impozáns plébániatemplom, olykor kolostor, földesúri rezidencia, ispotály is állt. Ahol a rendszeresen megrendezett sokadalmokon tömegek gyűltek össze. Ahol nemesek, egyháziak, városi polgárok sokaságával találkozhatott. Ugyanígy látta a helyzetet a mezővárosi „parasztpolgár" is, amely kiváltságainak köszönhetően számos gazdasági kedvezményt élvezett, s mindezek mellett a mezővárosi közösség mindennapi életébe: a bíróválasztásba, az ingatlanforgalomba, a perek eldöntésébe is beleszólhatott, hiszen abban a legtöbb esetben senki nem akadályozta szigorú mértékben. A középkori mezővárost és lakóit a fentiek miatt sem zárhatjuk ki a polgárosodás folyamatából, hiszen mint egyedi jellemzőkkel bíró településtípus annak sajátosan közép-kelet európai útját nyitotta meg, lakói számára egyfajta relatívan értelmezett polgári szabadságot, felemelkedési lehetőséget és az „önigazgatás gyönyörűségét" biztosítva.
