Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 19 lomtartási jog önmagában még egyáltalán nem jár együtt városi fejlődéssel, utóbbinak pedig azért nem, mert egy mezővárossal kapcsolatban a sokada- lomra utaló adat hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott nem tartottak éves vásárt, hiszen az oklevelek véletlenszerű fennmaradása sokszor megtréfálhatja a kutatókat. Ahogy az sem teljes mértékben igaz, hogy egyetlen oppidum említés még nem takarhat mezővárost.23 A mezővárosoknak a magyar városhálózatban betöltött szerepét a szakirodalom főleg az alapján ítélte meg, hogy milyen módon járultak hozzá a nyugati mintájú városok kialakulásához Magyarországon. Két alapvető vélemény alakult ki ezzel kapcsolatosan. Az egyik szerint a mezővárosok előrevitték a magyar városiasodás ügyét a középkorban, a másik szerint viszont kifejezetten gátolták azt.24 Az első álláspont a magyar társadalomfejlődés egyfajta „ösztönös kiigazítási kísérletét" látta e településtípus kialakulásában, amely a nyugati mintákhoz közelítette a magyar helyzetet, míg a másik szerint a mezőváros éppen ennek a lemaradt polgárosodásnak a bizonyítéka és egyfajta, további fejlődést gátló terméke volt. Molnár Erik a mezővárosoknak leginkább azt a pozitív szerepét emelte ki, amit az ipar és munkamegosztás, valamint a mezőgazdasági árutermelés, azon belül is a szőlőművelés fejlődésében játszottak.25 Mályusz Elemér 1953-ban megjelent tanulmányában azonban már arra is felhívta a figyelmet, hogy a mezővárosok történeti jelentősége főként abban állt, hogy „a falvak ezreiből a parasztság nagy tömegeit emelték ki és vitték a városi élet felé", valamint hogy a mezőváros „a városiasodás útjára nemcsak rálépett, hanem azon többé-kevésbé előre is haladt".26 Az oppidumok szerinte tehát egy fejlődőiéiben lévő településtípust képviselnek, útban a várossá alakulás felé. Ugyanezen az állásponton volt Székely György is, aki a mezővárosokban egy fejlődésben lévő, differenciálódó lakosságú településformát látott.27 Makkai László a mezővárosoknak azt az előremutató szerepét hangsúlyozta, amit az árutermelés terén és a polgári viszonyok terjesztésével kapcsolatosan betöltötték. A mezővárosokat a mezőgazdasági árutermelés gócpontjaiként értékeli, amelynek két legfőbb formája a marhatenyésztés és a szőlőművelés 23 Csak az Alföld északi részén több tucatnyi olyan falu volt, amely egy vagy több országos vásárt is rendezett évente. Gulyás: Vásári forgalom 104; Ellenpéldaként a máramarosi koronavárosok említhetők meg, amelyek jól modellezik a fenti dilemmát. Ezekből nem maradt fenn ugyanis sokadalomról beszámoló középkori okleveles adat, de Huszton és Técsőn az újkorban már bizonyíthatóan volt éves vásár, ráadásul a középkori eredetre visszamenő templomaik védőszentjének ünnepén. Gulyás: Máramaros 108. (423. jegyzet); A terminológiai problémákra a szintén Máramarosban fekvő Urmezőt érdemes megemlíteni példaként, amelyet csak egyetlen alkalommal, 1516-ban neveznek oppidumnak 1526 előtt (Gulyás: Máramaros 105.), de az újkorban továbbra is mezővárosnak tekintették. 24 A téma rövid historiográfiai áttekintését lásd még Bácskai: Mezővárosok 10-13. és Kubinyi: Városfejlődés 7-9. 25 Molnár: Társadalom Mohácsig. 11-13. 26 Mályusz: Mezővárosi fejlődés 186. Székely: Vidéki termelőágak 317. 27