Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 1. A mezővárosi tanács illetékessége, személyi és területi hatálya
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai 185 is oklevelet bocsátott ki. Nem tudni, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem a tállyaiak foglalták írásba ezt az öröklevelet. Az ügy során bártfai polgárok vásároltak szőlőt egy szántói polgártól. Figyelemre méltó, hogy az eladó és a három megnevezett szomszéd közül kettő egyaránt szántói volt. Ez az adat is azt mutatja, hogy kellett lennie a szomszédságon kívül még valami - egyelőre még ismeretlen - kapocsnak a két település között.679 Ismerünk még egy olyan példát a középkori Hegyaljáról, amikor a mezővárosi tanács ingatlanügyben az intézkedés során részben átlépi a település határait. Szikszó 1406-ban kibocsátott oklevele szerint a diósgyőri pálosok elcserélik két, Szikszón fekvő szőlőjüket a lechnici karthauziak Miskolcon lévő szőlőjére. Első látásra meglepőnek tűnik, hogy a szikszói magisztrátus egy miskolci ingatlant is érintő ügyben adott ki oklevelet. Úgy látszik azonban, hogy a cserét a miskolci tanács is írásba foglalhatta. Ez az oklevél ismereteink szerint nem maradt fenn eredetiben, de szerencsére van utalásunk a létezésére vonatkozólag.680 A példa egyértelműen mutatja, hogy ha olyan ügylet történt, amelyben két mezőváros játszott egyszerre szerepet, akkor az ügyben szereplő személyek mindkét mezőváros tanácsával kiállíttatták az ügy jogszerűségét biztosító oklevelet, tehát kettős oklevéladás játszódott le. A felsorakoztatott adatokból egyértelműen látszik, hogy - noha van ez alól néhány kivétel - a mezővárosi tanács ingatlanügyek terén elsősorban a területi illetékesség alapján járt el az oklevéladáskor. Azokban az ügyekben és azon személyek felett volt hivatott intézkedni, amelyek és akik a határaikon belül fekvő ingatlanokkal álltak kapcsolatban. Ez alól azonban kivételt jelentettek azok az esetek, amikor az egyházi illetékesség volt az erősebb, azaz a végrendeleti és a kegyes adományok ügyében a legtöbb alkalommal a plébános, közjegyző, esetleg hiteleshelyi tevékenységet folytató egyházi intézmény állított ki oklevelet. Ezzel ellentétes példa nagyobb számban csak Újhelyről ismeretes, de ezek is inkább kivételnek számítottak, mint jellemzőnek. Szintén befolyásolhatta az oklevél kiadóinak személyét, ha összeférhetetlenség állt fenn egy ügyben, vagy ha valamilyen rendkívüli esemény folytán a tanács éppen nem tudott oklevelet kiállítani. Érdekes módon azonban, az illetékesség kérdésében nem lehet éles határvonalat húzni a két típusú oklevéladást végző intézmény között. Néha valamilyen speciális, talán személyes tényező döntött abban a kérdésben, hogy ki állítja ki az oklevelet. Sajnos, ennek hátterét ma már nem lehet megállapítani. 679 Ebben az esetben nem indokolhatja ezt az eljárást, hogy a két helység nagyjából három kilométerre helyezkedik el egymástól, s így rendelkezhettek közös szőlőheggyel, mivel az oklevél egyértelműen mutatja, hogy itt valóban Tállya mezőváros területéről van szó: „imám vineam suam in monte vero Fevenyes in territorio Thalya sitam et habitam". - DF 215 140. 680 DL 9159., illetve DAP I. 69.: „1406: Michael prior Carthusiensis per modum concambii dedit huic quandam vineam sui monasterii Pezukoncz vocatam versus Zenth Pether in territorio de Myskolcz existentem. Supra alias duas vineas in Zykzo in monte Nemethege existentem. Vide in literis iuratorum de Myskolcz."
