Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 17 kóik szabadsága alapján egyforma lenne. Fejlettségük tehát igen széles skálán mozgott, ami alulról a jobb helyzetben lévő falvak, felülről a városok határát egyaránt súrolhatta.17 Ebből következik, hogy a mezővárosok és falvak szintjének elválasztása a kevésbé kedvező forrásadottságú települések esetében sokszor teljesen esélytelen. A mezővárosok lényegét ugyanakkor néhány olyan mondatban összefoglalhatjuk, amely többé-kevésbé mindegyikükre alkalmazható. Az egyik legfontosabb ismérv, hogy ez a településtípus fejlettség szempontjából a falu és a város között helyezkedett el, és fejlődési lehetőségeik mind a két irányban nyitottak voltak. Ez azt jelenti, hogy lesüllyedő városok ugyanúgy bekerülhettek közéjük, mint emelkedőiéiben lévő falvak. Kialakulási folyamatuk már a 14. században megindult, de a 15. században ment végbe teljesen. Létrejöttük során számos tényező játszhatott szerepet. Jó kiindulási alappal rendelkeztek például a korábban királyi tulajdonban álló, vagy korán királyi privilégiumban részesült, de lesüllyedt, illetve az országos vásártartás jogával, vagy uradalmi, illetve egyházi központ szereppel bíró települések. A másik kiemelkedő fontosságú jellemző az önkormányzat fejlettsége volt. Míg a falvakban általában csak bíró állt a település élén, akinek feladatköre jóval kevesebb ügyre terjedt csak ki, addig a mezővárosokat a szinte minden esetben több tagból álló, választott és széles körű funkciót betöltő tanács irányította. Feladatkörei közül kiemelendő a helyi ingatlanforgalom felügyelete, valamint az ezzel szoros kapcsolatban álló oklevéladás és pecséthasználat, még akkor is, ha kiadványai mindössze helyi hitelességgel bírtak. Gazdasági szempontból a mezővárosról elmondható, hogy piacával, gyakran országos vásárával egy kisebb vagy nagyobb terület kereskedelmi központja volt, lakói pedig a falvak lakosságánál sokkal nagyobb arányban folytattak kézműves-, il17 A mezővárosokat egyszerre tartja emelkedő és süllyedő várostípusnak Mályusz Elemér, amely szerinte a parasztság és a polgárság közötti híd szerepét töltötte be. - Mályusz: Mezővárosi fejlődés 185-187. Bácskai Vera szerint a mezőváros agrárjellege szerint nagy falu, azonban ipara, kereskedelme és népességkoncentrációja alapján város. Az oppidumokat „fallal körül nem vett, városias kiváltságokat élvező, de földesúri kézen levő" településekként értékeli - Bácskai: Mezőgazdasági árutermelés 2. és Bácskai: Mezővárosok 19. Fügedi Erik a mezővárosokat olyan kisvárosoknak látja, amelyek a városi funkciók ellátására alkalmasak egy kisebb körzeten belül, leginkább a kereskedelem és az ipar terén. - Fügedi: Mezővárosaink kialakulása 343. Az oppidumokat a civitasoktól a kánonjog is megkülönbözteti. Eszerint a civitas püspöki székhely, míg az oppidum nem az. Ez az elv azonban nyilvánvaló módon nem alkalmazható a magyar városfejlődésre. - Ladányi: Az oppidumok jogélete 5. Egy másik vélemény szerint „A mezővárosok a 14. században olyan telepek, amelyek gazdasági tekintetben nem egy esetben vetélkednek a városokkal, igazgatási és korlátozott mértékben jogi szempontból városi funkciókat teljesítettek." - Blazovich László: Mezőváros. In: KMTL 455—456. stb. Szakály Ferenc remekül összefoglalja a probléma lényegét: szerinte az összes ellentmondás tulajdonképpen annak köszönhető, hogy már maga a középkori magyar jogalkotás sem írta körül precízen az oppidum fogalmát. Szakály: Mezőváros és refomáció 13. A magyar mezővárosok fejlődési folyamatának hosszabb időperiódusban történő áttekintését lásd: Orosz: Mezővárosi fejlődés. A térség mezővárosaira vonatkozólag lásd: Valter: Mezővárosi kutatások.
