Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
146 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján A témával több nyelvész is foglalkozott már. Mollay Károly a középkori soproni személynevek vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a családnevek nagyjából 1500-ig alakultak ki és állandósulásuk az egész 15. század folyamán tartott.520 Melich János szerint a családnevek kialakulása egészen a 16. század végéig elhúzódott. A 15. századi városokat illetően azonban nem lehet tudni, hogy a foglalkozásnevek egyúttal családnevek is voltak-e már.521 Bárczi Géza a 16. századból számos olyan példát idézett, amikor egy foglalkozásnév viselője valóban azt a tevékenységet folytatja, amit a neve sugall. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a foglalkozásnevet továbbvivő utódok a névvel együtt gyakran a mesterséget is örökölték. Véleménye szerint a személynevek a 16. század közepére már állandósultak és öröklődővé váltak, de nem kizárólagosan.522 Szintén óvatosan fogalmazott Hajdú Mihály névtani összefoglaló munkájában, melyben kifejti, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a foglalkozásnevek a valódi tevékenységre utalnak-e. Szerinte a 14-15. századdal kapcsolatosan még le lehet ilyen következtetéseket vonni, de a 16. századra vonatkozóan már annak ellenére sem, hogy a vezetéknevek még a századforduló környékén sem szilárdultak meg minden esetben.523 Hasonló véleményen volt Mező András is, aki a jobbágyokkal kapcsolatosan a 15. század közepén még elismeri a személynevek forrásértékét a foglalkozásra nézve. Hozzátette azonban, hogy ugyanekkor már jórészt öröklődő vezetékneveket használt a magyar parasztság, még ha ezek megszilárdulása kezdeti stádiumban volt is csupán.524 Érthetően a történettudósok is állást foglaltak a kérdésben. A probléma e tudományág képviselői számára sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A nyelvészettel szemben ugyanis itt az a tét, hogy fel tudjuk-e használni az eredményeket a középkori gazdaság és társadalom vizsgálatához. Mályusz Elemér már igen korán kifejtette azt a véleményét, hogy még a 16. század elején is a mesterségre utalnak ezek a vezetéknevek.525 Amikor Szabó István kiadta Bács, Bodrog és Csongrád megyék 1522. évi dézsmalajstromát, állást foglalt a foglalkozásnevekkel kapcsolatosan is. Eszerint a forrásban szereplő paraszti családnevek már öröklődőek voltak, bár elismeri még az alkalmankénti névcsere lehetőségét, azaz hogy egy család vezetékneve akaratukon kívül megváltozzon.526 A kérdést Szűcs Jenő a 15. századi városi iparral foglalkozó munkájában tárgyalta. Véleménye szerint a 14-15. század folyamán a vezetéknév még nem szilárdult meg teljes mértékben, de ahol igen, az is leginkább a város vezető 520 Mollay: Soproni családnevek 8. 521 Melich: Családneveinkről 272. 522 Bárczi: A magyar személynevek 149-150. 523 Hajdú: Névtan 742. 524 Mező: A Várdai-birtokok 28-29., 35-37. 525 Mályusz: Jobbágyháború 378. — Szerinte is rejthet buktatókat magában ez a módszer, mégsem lehet mellőzni a kutatás során a személyneveket, lásd még Mályusz: Mezővárosi fejlődés 133. 526 Szabó: Dézsmalajstrom 12. Későbbi munkájában a falvak lakosságának foglalkozási viszonyaira nézve elfogadta a személynevek forrásértékét. Szabó: Középkori magyar falu 83-84.
