Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 13 neti kutatás ezeket a nézeteket a 20. század második felében már megcáfolta. Bár nem zárták ki különböző - keleti vagy nyugati - minták átvételét, mégis úgy látták, hogy a korai magyar városhálózat létrejötte belső fejlődés eredményeképpen mehetett elsősorban végbe. A fejlődés alapjai az ispáni és püspöki székhelyek voltak, míg az idegen hatások, amelyek a latin, majd leginkább a német betelepedés során érték városainkat, csak a középkor későbbi századaiban váltak igazán jelentőssé. E belső fejlődés mikéntjéről két alapvető álláspont alakult ki. Az első a 11-12. század magyar városaiban a nomád, ázsiai, keleties „bazárvárost" vélte felfedezni. Ennek bizonyítékát leginkább abban látta, hogy e korai városias településeink szinte egytől-egyig igazgatási központok is voltak egyúttal és mindenfajta olyan autonómiát nélkülöztek, amely a kor nyugat-európai városaira jellemző volt. Ezt a nézetet az is erősítette, hogy a különböző arab források a magyar városokat topográfia és külalak szempontjából is a keleti várostípushoz hasonlították.9 A másik vélemény arra hívta fel a figyelmet, hogy e korai, autonómia nélküli városias településeink számos olyan ismertetőjeggyel bírnak, amelyek már a korábbi nyugat-európai városoknál is megfigyelhetők. Ilyen többek között az, hogy több plébániával rendelkeznek, amelyek mintegy koszorúszerűen, egy központ körül helyezkednek el. Jellemző emellett az a topográfiai dualizmus is, amely a vár és a kézműves település kettősségét jelenti. A piacok és a pénzforgalom (még ha korlátozottabb mértékben is) szintén megjelent korai városainknál. Ezek a „proto-városok" eszerint tehát a nyugati városfejlődéssel azonos utat jártak be, még ha erre az útra - a Magyarországon késve meginduló európai mintájú gazdasági és társadalmi fejlődésből következően - jóval később is léptek rá csupán.10 A 13. század sokrétű gazdasági és társadalmi változásai a magyar város- hálózaton is rajta hagyták a nyomukat. A középkor folyamán ekkor tűnt leginkább úgy, hogy a magyar városfejlődés a nyugati városok nyomába eredhet és viszonylag rövid idő alatt sokat faraghat a több évszázados késéssel meginduló fejlődés okozta hátrányból. A változások kiindulópontja a gazdasági élet átalakulása és a királyi politika új állásfoglalása volt. Ahogy a 13. századtól a Magyar Királyság - főként nemesfémkészletei folytán - egyre jobban bekapcsolódott az európai gazdasági vérkeringésbe, úgy nőtt meg a nyugatról, leginkább a német területekről érkező telepesek, vendégek, azaz hospesek száma is az országban.11 Ez a népesség azonban a korábbiakkal szemben már nemcsak paraszti, hanem nagyrészt városi lakosságként telepedett meg. Az új telepesek jogaikat a nyugati gyakorlatnak megfelelően szerződésben akarták biztosíttat9 Fügedi Erik: Városok kialakulása és Györffy Gy.: Budapest története 235-247. 10 Kubinyi: Magyar várostörténet. 11 A hospes fogalmára, középkori jelentésének alakulására lásd Fügedi: Befogadó 525-526., 23. jegyzet. A középkor végén a hospes már a polgár szinonimájává vált. Lexicon Latinitatis IV. 285-286.
