Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
Bevezető
BEVEZETŐ A magyarországi holokauszt történetének feltárásával kapcsolatban a levéltárosok előtt emberi és szakmai dilemmák sora áll. Egyrészről vajon van-e jogunk, lehet-e, szabad-e egy késői generációnak, akik számára történelem- könyvekből és elbeszélésekből ismert a történelem ezen szakasza, felszaggatni a fájó sebeket és a dokumentumok bemutatásával újra átélhetővé tenni a józan emberi ésszel és szívvel felfoghatatlan eseményeket. Szakmai oldalról pedig komoly mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy a fennmaradt nagy mennyiségű iratanyagból történt válogatás után miként tudunk teljes és igaz képet mutatni az eseményekről. A kötet szerkesztői megpróbáltak mindkét kérdésre a lelkiismeretük és szakmai tudásuk szerinti legjobb választ megadni. A mérleg két serpenyőjében ott szerepelnek azok a dokumentumok, amelyek az emberi sorsokat és tragédiákat tárják elénk, de ott vannak a hatalmi gépezet működését bemutató iratok is. Olvashatjuk az üldözöttek megrendítő hangú, jogaikat védő, a magyar államba vetett bizalomról tanúskodók kérelmeit, mellettük pedig a jogot emberellenes célokra használó államapparátus válaszait. Megismerkedhetünk bátor emberekkel, akik saját életük kockáztatásával is próbálták menteni szomszédaikat, majd a következő oldalon egy másik szomszéd a biztos halálba küldi az embertársát, hogy saját vagyonát gyarapíthassa. A levéltáros a kiválasztott dokumentumokat mérlegre teszi, de ítéletet nem mond felettük. Az olvasó és a korszakot feldolgozó történész alakíthatja ki saját véleményét, illetve készítheti el a dokumentumok alapján a tudományos értékelést. Az 1938 és 1949 között keletkezett dokumentumok egymásutánisága szisz- tematikus egymásra épülésben mutatja be azt a mechanizmust, amely több százezer magyar honfitársunk halálához vezetett. Az elemző és értő olvasó eldöntheti, hogy lett volna-e lehetőség megálljt parancsolni a gépezetnek. „Mert egy ilyen nemes Nemzet, amely joggal érdemelte ki az egész világ megbecsülését és a keresztény civilizáció elővédjének címét, nem tagadhatja meg dicsőséges múltját és nem tiporhatja sárba a jó hírnevét olyan cselekedetek által, amelyek mint szégyenfolt maradnának meg századokon át." - írta Angelo Rótta pápai nuncius Sztójay Döme miniszterelnöknek 1944. május 15-én. A magyar kormányzat azonban ekkor már nem hallgatott senkire, az apparátus végrehajtotta az utasítást, a folyamatot nem lehetett megállítani. Hetven év elteltével próbáljuk megérteni és feldolgozni közös történelmünket. Dr. Mikó Zsuzsanna Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója 9
